Sok a félreértés a gésákkal kapcsolatban

A leggyakoribb félreértés a gésákkal kapcsolatban, hogy összekeverik őket az oiran-okkal, így sokan úgy hiszik, a gésák valójában prostituáltak. A tévhitnek két oka van. Egyrészt, a II. világháború után Japán amerikai megszállás alá került, sok prostituált gésának adta ki magát, hogy több pénzt kérjen a katonáktól. Őket geisha-girl-nek hívták. Másrészt, a 17-18. században a tanult nők is kerültek – kényszerűségből – piroslámpás negyedekbe. Így történt, hogy ebben az időszakban rengeteg kurtizán igen művelt volt. Ezek a nők új lehetőséget alakítottak ki maguknak: gésákká váltak.

Az első gésák férfiak voltak, különböző eseményeken vezették a teaszertartást, zenéltek és táncoltak, szóval tartották a vendégeket. A 18. századra a nők szinte teljesen átvették tőlük ezt a szerepet, lassan kialakultak a gésanegyedek, melyek a mai napig megőrizték a hagyományos építészeti stílust. A teljesség igénye nélkül, ilyen például a tokiói Shimbashi, vagy a gésa-kultúra központjának tartott kiotói negyedek, mint Gion vagy Pontocho.

A gésa szó jelentése művész. Kiotóban geikonak (művésznő) hívják őket. A magyarázat egyszerű: feladatuk a hagyományos zene és tánc magas szintű művelése. Ahhoz, hogy egy nő gésává váljon, hosszú utat kell megtennie. Még fiatal lányként, egy gésaházhoz (okiya) kerül, ahol megkezdi tanuló éveit. Szolgálóként segít a háztartásban, megtanulja a tiszteletet és megismerkedik a karyuukai, a virág és fűzfa világával (a magas szintű kultúra, művészet és elegancia társadalma). Ezután elkezdheti tánc és zenei tanulmányait. Mindezeket a gésaház okaasan-ja (anya, a ház vezetője) felügyeli és intézi.

Az utolsó előtti lépcsőfok a maikóvá válás (táncoló lány), ami előtt a tanuló megkér egy gésát, hogy legyen az oneesan-ja (nővér), aki bevezeti a társasági körökbe, segíti és pártfogolja, amíg szükséges. A maikók öltözete és hajviselete jóval díszesebb és színesebb, mint a gésáké. Az évek során megjelenésük egyre visszafogottabbá válik. A díszek, a színek és a ruha mindig tükrözi a gésa tapasztalatát, és az adott hónapot. Például novemberben gyakori a japán juharlevél (momiji) dísz, ami ősszel vörös színben pompázik. Jellegzetes sminkjük a fehér arc, a vörössel kihúzott szem, szemöldök és ajkak.

Természetesen a gésává válás hatalmas költségekkel jár, ami tízmillióktól több százmillió forintig terjedhet. Ezt a okiya finanszírozza, majd az évek során a gésa ledolgozza. A teaházak zárt társadalmába meghívással kerülnek új vendégek, akik nemcsak becsülik ezt a kultúrát, hanem megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek, hogy megfizethessék a magas árakat. A gésák művészetekben való jártasságukkal és ékes beszédükkel emelik a bankettek fényét, szórakoztatják a vendégeket.

Rengeteg érdekesség és kifinomult szépség kapcsolódik a virág és fűzfa világához. A modern Japánban egyre kevesebben törődnek a hagyományokkal, így a gésa-kultúra hanyatlóban van, azonban senki sem tagadhatja: a gésák maguk az élő hagyományt.