Paksi Endre: a legjobb dolog totális csendben festegetni

Paksi Endre hobbijairól és régi, nosztalgikus emlékeiről is beszélt a Vasárnap Reggelnek adott interjújában.

A közösségi rendezvények átmeneti beszüntetése miatt többek között a zenei élet is befagyott. Hogy viseli ezt az időszakot?

Jól vagyok, köszönöm szépen. Már jó ideje nem élek társasági életet, szeretek otthon lenni, persze néha jólesik kimozdulni. Rengeteget olvasok, egyébként is elég sok elmaradásom van, voltak olyan időszakok, amikor négy-öt félig-harmadáig elkezdett regény sorakozott az asztalomon. Most éppen normandiai veteránok visszaemlékezéseit olvasom és egy angol tanulmányt a Kurszk-i offenzíváról.

Közismert a történelem iránti rajongása, de emellett a szépirodalom sem áll távol öntől.

Valóban, mostanában újraolvasok régi klasszikusokat is, Rejtő Jenőt, régi Moldova és P.G. Woodehouse szatírákat, de elővettem Agatha Christie és Stephen King regényeket is. Nagyon rákattantam Müller Péter és Coelho írásaira, hihetetlen bölcsességeket találok bennük. Emellett sok filmet is nézek, széles a paletta nálam. Nemrég láttam a T.Rex 1972-es koncertfilmjét, amit Ringo Star rendezett, hatalmas élmény volt. Úgyhogy összességében elvagyok, lefoglalom magam.

Nem hiányzik a közösségi élet?

A telefon és az internet révén tartom a kapcsolatot a barátaimmal, figyelem a világban zajló eseményeket. Töretlenül optimista vagyok, rendbe fognak jönni a dolgok, az emberiség ennél nagyobb tragédiákat is legyőzött!

Dolgozik most valamin?

Igyekeztünk hasznosan tölteni a kényszerből felgyülemlett szabadidőnket és nekiláttunk ahhoz, amit igazán szeretünk: új dalokat írunk. Márciusban kezdtünk hozzá a munkához barátommal és egyben szerzőtársammal, Rubcsics Richárd gitárossal és eddig még soha nem dolgoztunk ennyit egy új albumon. Nagyon bízom benne, hogy az emberek hallani-érezni fogják ezt! A jövő tavaszra tervezett új lemez címe „A Teljesség” lesz és ezzel a gondolati-szövegi irány mellett utalunk a zenei részére is, mert szerintem ez a lemez egyfajta összegzése lett a zenekar életművének.

Azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom: az Ossian Magyarország egyik legtermékenyebb zenekara. Hány dal lesz az új lemezen?

Tizenhárom új dal született, ebből 11 szöveges szerzemény, egy instrumentális szám és egy feldolgozás, közel 50 percben. Hangulatilag és dinamikailag rendkívül változatos, mégis egységes anyag készül, március óta folyamatosan dolgozunk rajtuk, csiszolgatjuk őket. Az idén megjelent Csak a Jót albumunkat egyáltalán nem tudtuk élőben bemutatni, de így is dupla platina lemez lett rekordidő alatt. Úgyhogy 2021 tavaszán az a rendkívüli helyzet fog létrejönni, hogy egyszerre két albumot mutatunk be, a Csak a Jót és a Teljesség-et. Nagyon hosszú, változatos, izgalmas programmal és látvánnyal fogunk előállni egymást követő két napon, április 30-án és május elsején a Barba Negra Track-ben.

Számos dalukon több milliós megtekintés van a Youtube-on, a rádiókban mégis nagyon ritkán csendül fel egy-egy Ossian dal. A Kádár-rendszer végén és most is kiszorulnak a médiából. Mit gondol, miért van ez?

Engem is elszomorít, mert például a Gyönyörű Bolond dalunk másfél év alatt lépte túl a négymilliós nézettséget, úgy, hogy nem játszották szinte sehol. De említhetném a Ha Te ott leszel velem, az Ahányszor látlak, a Barát, a Többet ér mindennél, vagy akár Társ a bajban dalainkat, amelyek szintén sokmilliós nézettségűek.. Némi reményre ad okot, hogy a Petőfi Rádió elkezdte játszani az idei album Követem vakon balladáját, amit ezúton is köszönök. A készülő új lemezen is sok ígéretes szám lesz, remélem a legjobbakat ezen a téren is. De így is elképesztő ütemben terjed a zenénk, például egy kis felvidéki faluban a plébános úr is Ossian-rajongó és a barátjának a halastavára épített kis fahidat nemrég rólam nevezték el, mérhetetlenül meghatott a gesztus!

Korábban hét regénye jelent meg álnéven. Most, hogy a négy fal közé kényszerül, nem gondolkodott azon, hogy újra elkezdjen írni?

Jelenleg annyira leköt a dalszerzés, hogy ez nem jutott eszembe. Annak idején a könyvírást csak egy érdekes kirándulásnak tartottam, kipróbáltan magam ebben is és nagyon szórakoztatónak találtam. Talán majd egyszer később megint fogok írni, de ez most nagyon távlati dolog számomra.

Úgy tudom kedvenc hobbija a makettezés. Erre több idő jut most? Miken dolgozik?

Folyamatosan csinálom ezt is, remek kikapcsolódás! A legjobb dolog totális csendben és békességben festegetni, vagy ragasztgatni! Ráadásul közben állandóan háttérinformációkat kell gyűjteni hozzá, úgyhogy a történelmi ismereteimet is tudom vele bővíteni, ami gyerekkorom óta szintén nagyon érdekel. Nemrégen fejeztem be a Caen-i vasútállomás makettjét, 1944 júniusából, pontosabban a partraszállás másnapján, amint éppen begördül egy páncélosokkal megrakott szerelvény. Most éppen egy korabeli mozit építek, hozzá rengeteg járművet és figurát.

Hogy kell ezt elképzelni? Mekkora figurákkal dolgozik?

Egy nagyon kicsi méretarányban dolgozom, 1/72-ben, ami azt jelenti, hogy itt egy figura 22-24 mm és ezeket igyekszem a lehető legrészletesebben kifesteni. El lehet képzelni, hogy egy kitüntetés, vagy egy övcsat milyen türelmet igényel.

Beszéljünk kicsit a múltról is, hiszen nemzedékek nőttek fel a zenéiken. Miben volt más a nyolcvanas években rockernek lenni, mint ma?

Számomra ma már sokkal fontosabb a gondolati tartalom, mint a külsőségek. Az én kívülállásom nem azt jelenti, hogy bárkinél többre tartom magam, csak egyszerűen másképpen gondolkozom bizonyos dolgokról. Volt egy ilyen régebbi szövegem, hogy „a világot megváltani nem tudom, de nem hagyom, hogy a világ változtasson rajtam…” Egy kollégám, akit egyébként kimondottan kedvelek, nemrég azt mondta nekem, hogy „folyamatosan emelni kell az emberek ingerküszöbét”, magyarul a régi „polgárpukkasztás” effektust favorizálja. Értem és megértem a véleményét, de én megpróbálok visszafogottabb módon hatni, igyekszem minél jobb dalokat, szövegeket írni. Tudom, hogy ebben a harsogó világban nem ez a könnyebben járható út, de úgy vélem, hogy ez illik hozzám és már nem akarok olyanokat tenni, ami idegen tőlem.

Miért vált ki annak idején Pokolgépből?

Az akkori Pokolgép néhány tagjával másképpen gondolkoztunk sok mindenről és ilyenkor váltani kell. Én szilárdan hiszek az elképzeléseimben, nehezen engedek belőlük. Sokan ezt nem tudják elviselni és csak a bólogatós, simulékony típusokat szeretik, én meg nem vagyok az. Persze régebben bennem is volt ezzel párhuzamosan megfelelési igény másokkal szemben, ebből születtek is nagyon rossz kompromisszumok. Ma már sokkal könnyebben tudok határozottan nemet mondani azokra a dolgokra, amivel nem értek egyet és úgy gondolom, hogy az idő engem igazolt. Hozzá kell tennem, hogy Kalapács Józsihoz például több évtizedes, töretlen barátság fűz, nemrég énekeltem fel a zenekarának 20. jubileumára a Zuhanni kell című dalukat. De a többi Pokolgép taggal is normális a viszonyom, tulajdonképpen hálás vagyok nekik, mert hozzásegítettek, hogy rátaláljak a saját zenei világomra.

A Pokolgép után megalapította az első Ossiant, ami 1994-ben feloszlott. Miért álltak össze újra négy évvel később?

Az Ossian minden dalszövegét én írtam a kezdetektől. Talán azt kevesebben tudják, de a dalok zenei részének megírásában is komoly részem volt mindig, hiszen a pályámat hangszeres muzsikusként kezdtem. Ez a zenekar az én gondolataimat, világlátásomat tükrözi a kezdetektől, minden dal, minden album egyfajta kis kilométerkövei az életemnek. Akkoriban, 1998-ban úgy gondoltam, hogy bizonyos „emberi dolgok” miatt nem hagyhatom veszni ezeket és folytatnom kell új erővel és új társakkal.

Milyen volt az Iron Maiden és a Helloween előtt játszani?

Óriási megtiszteltetés volt kis kezdő bandaként, izgultunk is rendesen! Hatalmas öröm számomra, hogy később a Maiden „Maiden England” hivatalos koncert-videójában az egyik gitáros, Adrian Smith a tőlünk kapott Ossian pólóban lépett fel. A Helloween pedig a „Dr, Stein” maxijának borítójában említ minket, akikkel jó volt együtt koncertezni.

Gondolom ez nem kis irigységre adott okot a többi hazai metal zenekarnak. Volt rivalizálás a bandák között?

Persze, hogy volt rivalizálás, aki az ellenkezőjét állítja, az nem mond igazat. Szerintem ez mindig volt, van és lesz is a zenészek között, viszont nagyon őszintén mondom, hogy ez engem már abszolút nem érdekel. Attól, hogy bárki másnak rosszabbul megy a sora, attól nekem nem lesz jobb és ez fordítva is igaz. Sok zenésszel jó a viszonyom, én mindenkit tiszteletben tartok, akik hasonlóan állnak hozzám. Ha már itt tartunk, megemlíteném, hogy Kékesi „Bajnok” László és Zeffer András 40 éves szerzői-előadói közös munkáját megünnepelendő dupla CD-s feldolgozás albumán én is szerepelek egy dallal. Nagy örömmel tettem eleget a felkérésnek, az Ördög itt belebukott című dalt énekeltem fel, amelynek eredetijében ifjúkorom nagy példaképe Vikidál Gyula is énekel. Próbálom a magam útját járni és mindenkinek ezt tanácsolom, sok sikert kívánva hozzá!