Az alkalmi ruháktól a varrott képekig: tűvel, cérnával alkot

Ha létezne „mindentvarró” kifejezés a magyar nyelvben, az illene legjobban Kinhirt Anitára. Mert mindent varrt már a 47 éves tolnai asszony, gyerekkorától kezdve: a babaruhától a menyasszonyi ruháig, a bugyitól a gobelinig. Beleszületett a mesterségbe: apja és nagyapja is férfiszabó volt.

Pályafutását a Szekszárdi Szabó Szövetkezet tolnai varrodájában kezdte, megszerezte a ruhaipari mérnöki diplomát, majd főállású anya lett – három lánya született –, s amellett varrogatott, kézimunkázgatott. Jelenleg egy 13 alkalmazottat foglalkoztató varrodát működtet; bérmunkát végeznek, főként férfi mellényeket készítenek.

Autodidakta módon sajátította el a szabás-varrás csínját-bínját Anita kislánykorában. Legelső ténykedése az volt, hogy édesanyja egyik lepedőjét szétvágta, és új funkciót adott az anyagnak. A hímzés, kötés, horgolás hamar a szenvedélyévé vált. Később szép kis ruhákat készített magának, s ezzel a jó szokásával máig sem hagyott fel. A családi ruhatár nagy része saját gyártmány, csakúgy, mint a lakástextíliák, függönyök, díszpárnák. A bevásárlószatyrokat sem boltban veszi, és a játékkészítésben is otthon van. Varrt macikat és más figurákat. A mostani karácsony nagy slágere a rizzsel és akril vattával kitömött manócska volt, amiből vagy negyven született.

Minden mesterséget lehet művészi szinten művelni. Kinhirt Anita nemcsak megközelíti, időnként át is lépi a művészet határát. Rajzolni régóta szeret. Tudását a faddi képzőművész, Ódryné Horváth Krisztina segítségével tökéletesítette a közelmúltban. Fest és relaxációs rajzok, mantrák készítésével is foglalkozik. Ez jelent számára kikapcsolódást. És, hogy ne pihentesse sokáig a tűt, a cérnát: varrott képeket is alkot.

Kedvencei a gobelinek és a keresztszemes hímzésű munkák. Szakmája csúcsának az alkalmi ruhákat tekinti. Ilyenekből varrt már vagy kétszázat, főleg esküvőkre, szalagtűzőkre. Szeretné, ha majd a lányai menyasszonyi ruháit is ő készíthetné. De bármilyen hihetetlen, nem a nagyestélyi jelenti a legnagyobb kihívást egy varrónő számára, hanem a melltartó. Az a legbonyolultabb ruhaipari mű. Anita is kínlódott eleget, mire összehozta az első használható példányt.

A mai lányok meg az alkalmi ruhákban kínlódnak. Farmerben járják ki az iskolát, sokukra a szalagtűzőn kerül először valamirevaló öltözék. Kinhirt Anita azt tapasztalja, hogy meg kell őket tanítani a mozgáskultúrára. Mert egy ruhát viselni, egy ruhában viselkedni kell. Számtalanszor volt tanúja annak, hogy az ifjú hölgy odaáll a tükör elé az új ruhában, és meglepetten kiált fel: – Jézusom, én egy nő vagyok?