Próbált jobbítani az emberek életminőségén

Az embernek abban a korban kell kibontakoztatnia képességeit, amely adatik neki. Dr. Barcza Imre a negyvenes-ötvenes években élte ifjú éveit, és az nem volt a nagy lehetőségek időszaka. Mégis próbált jobbítani az emberek életminőségén, patikusként és közéleti szerepvállalóként egyaránt. Gyógyszerész diplomát szerzett 1952-ben Budapesten, majd rövid ideig a pécsi orvostudományi egyetemen is folytatott tanulmányokat. Pályája kezdetén több gyógyszertárban és laboratóriumban dolgozott. Az ’56-os események a komlói szénbányász trösztnél érték, ahol a vállalat munkástanácsának tagja volt. Emiatt öt évig vezető beosztásba nem kerülhetett. Elvileg. Gyakorlatilag meg 1960-ban megpályázta az egyik bonyhádi patika vezetését, és el is nyerte. Hosszú időt töltött a szakmában, 1996-ban vonult nyugdíjba.

Követi ma is a szakma fejlődését, megvannak az ismeretei, s megvan a véleménye mindenről. „Hihetetlen gazemberség megy.” Ezt a gyógyszerkínálat elüzletiesedésére, a svindli készítmények piaci megjelenésére, a homeopátiás ügyeskedésekre mondja. Saját tapasztalatait is sorolja. Például azt, amikor kórházban feküdt valakivel, aki huszonnégy órás hatású fájdalomcsillapítót kapott, de három-négy óra múlva ismét ordítva kínlódott.

Gondolatait sosem tartotta magában, mindig szívesen megosztotta másokkal. A diktatúrában ebből voltak kisebb problémái, de a rendszerváltást követően elérkezett a szabad szó ideje. Országgyűlési képviselővé választották az első ciklusban.

Igen művelt, tájékozott ember Barcza Imre. Tévét néz, rádiót hallgat, újságokat járat. Ötezer kötetes könyvtárát már jócskán leépítette, de zenei, főként komolyzenei anyaga egy rádióstúdiónak is dicséretére válna. Több mint száz CD és DVD tartalmazza Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms és mások műveit. Elárulja, hogy a hagyományos magnókazettákkal sokszor elégedettebb – a hangminőséget tekintve –, mint a modern hanghordozókkal. Zeneszeretete diákkorában kezdődött. „Felkerültünk ’47-ben Pestre az egyetemre, ennivaló nem volt, de az operába jártunk; ingyenjeggyel.”

Mivel erősen romlik a szeme, és két óránál többet már képtelen egyhuzamban olvasni, a zene jelenti számára a fő kikapcsolódást. Na meg a család. Felesége nyolcvanöt éves. Két gyerekük, öt unokájuk és két dédunokájuk van.

Délben volt a Kossuth téri sortűz

Amikor 1956 végén szinte semmi gyógyszer nem volt Baranya megyében – ahol akkor dr. Barcza Imre dolgozott – felmentek egy konvojjal, a szovjetek engedélyével Budapestre. Több napig tartózkodtak ott, több raktárból beszerezve a szükséges készleteket.

Úgy hozta a sors, hogy a Kossuth téri sortűz idején pont arra jártak, gyalog. Szobrok mögé behúzódva látták, hogy mi történt. Barcza Imre olvasott ezzel kapcsolatos publikációkat.

A visszaemlékezők és a történészek is vitatkoznak azon, hogy melyik napszakban dördültek el a fegyverek. Ő pontosan tudja, hogy délben, mert ebéd után voltak, nagyon féltek, annyira, hogy a társánál vissza is köszönt a kaja. Ezen még kínjukban viccelődtek is.