Festegettek a diákkezek, költözhetnek a derék ebek

Öröm volt nézni azt a szorgoskodást, mellyel délelőtt közel nyolcvan fiatal kezelte az ecsetet, festőhengert. Ez az érzés járta át Fiáth Szilviát is. Ám a menhely vezetője nemcsak önmagában a házak lefestését, rendbehozatalát tartotta példaértékűnek.

– Közös akarat, összefogás, szervezettség nélkül ez a munka nem valósulhatott volna meg – hangsúlyozta Fiáth Szilvia. – Valamennyien sokat köszönhetünk Steinerné Gyurcsák Katalinnak, a Szekszárdi Kolping Iskola pedagógusának. Nemcsak hogy egy osztálynyi diákkal érkezett, de beszervezte a Dienes Valéria Általános Iskola két osztályát is. Korábban pedig útjára indított egy adománygyűjtő kezdeményezést is: annak köszönhető a festék és az ecset egy része is.

A dicséretet nyugtázó tanárnő éppen az egyik kutyaháznál foglalatoskodott, amikor megkérdeztük tőle: miért tartja fontosnak, hogy ilyen meleg időben, diákjaival együtt, a menhelyen töltse fölös idejét?

– Iskolánk már évek óta partnere a menhelynek – kezdte a választ. – Mindig jelentkezünk azokra a munkákra, melyek sok munkáskézt igényelnek. Tesszük ezt azért, mert tudjuk, hogy a menhely csekély létszámmal igyekszik eleget tenni feladatának. A törmelék elhordásához, a kerítés rendbehozatalához, vagy éppen a kutyaház befestéséhez összehangolt csapatmunkára van szükség: ekkor jövünk mi, most már nem is egymagunk, hanem a Dienes Valéria Általános Iskolával karöltve.

– Tanulóink egyszerre ismerkednek a kétkezi munkával és élik meg együtt az állatoknak nyújtott segítség örömét – húzta alá Balaskó Krisztina, a Dienes-iskola pedagógusa. – Minden egy tavalyi versenyen kezdődött el. Ekkor indultunk a Kolping-iskolában azon a kreatív újrahasznosítási versenyen, melyen diákjaink használt anyagokból készítettek a menhelyi ebek számára szükséges eszközöket, például játékokat, fekhelyeket. A versenyen a szervezővel, Steinerné Gyurcsák Katalinnal és a jelenlévő Fiáth Szilviával kialakított kapcsolat barátsággá fejlődött, mi magunk pedig kerestük az alkalmat arra, hogy a menhelyre is eljöjjünk. Soha jobbkor, mint most, amikor ráadásul szükség van a munkánkra.

Dongó Dávid szakács és pincér alapképzést kap a Kolpingban. Elkötelezett ebkedvelőként magától értetődő, hogy van kutyája. Immár harmadik alkalommal szorgoskodott a menhelyen. – Engem úgy neveltek, hogy érdemes tenni – mondta, miközben szakavatott módon gumiból kialakított védőtetőket erősített a házakra. – Öröm számomra, hogy látom a kezem munkájának eredményét.

A Dienesből érkezett, 6. B. osztályos Sárréti Eszternek otthon is van kutyája, egy aranyos tacskó. – Azért éppen kutya, mert ez az állat többszörösen is visszaadja az általunk nyújtott szeretetet – fogalmazott talpraesetten. – Most ezzel a házfestéssel olyan állatoknak segítünk, melyeket gazdáik kidobtak az utcára. Segíteni pedig jó dolog.

Díszítés is került a kutyaházakra

A házak egyébként egységesen sötétbarna, két rétegben felvitt alapszínt kaptak, majd száradás után kék, narancssárga, piros, zöld díszítményekkel egészültek ki. Az ügyes kezű önkéntesek harminc ebhajlékot festettek le, emellett tizenhatra védőtetőt szegeltek fel. Összesen tehát negyvenhat kutyaház várhatta hálás négylábú beköltözőit. – Ez az összefogás óriási segítség a menhelynek – jegyezte meg végezetül Fiáth Szilvia –, mivel mi a kutyák ellátása mellett nem tudnánk végrehajtani ezeket a szükséges tennivalókat.