A második szakasz mindenért kárpótol

Mint arról korábban beszámoltunk, az első szakaszból hiányoltuk azt a fajta egyedi, különleges hangulatot, amire egy erdei túrán számít az ember. Ugyanakkor a második, a Bátaapátit és Mórágyot összekötő azonban mindenért kárpótol.

A szakasz 6,2 kilométer hosszú, a szintemelkedés 210 és 230 méter közötti a Magyar Természetjáró Szövetség adatai szerint. A túra szinte végig erdőben halad, árnyékban, mély „szakadék” mentén.

Itt már megkapja az ember az erdei sétától várt hangulatot, a csendet, a zöldellő növényzetet, a nyugalmat és a mégis látványos tájat: a szédítő mélység, a Henrik-forrás, vagy a folyamatosan kanyargó út, ami félúton van a fölénk tornyosuló domb és az alattunk elterülő völgy között.

Ezúttal még a túrázási etikettel is megismerkedtünk, amikor szembe találtuk magunkat egy csapat kirándulóval. Nyilvánvalóan nem ismertük egymást, mégis olyan hangosan, elánnal és szenvedéllyel köszöntek előre, hogy nem lehetett nem viszonozni a pillanatnyi zavarodottság után.

A szakasz kapcsán felróható hiányosság azonban, hogy egy ponton megtévesztőek a jelzések, ugyanis két külön irányba mutatnak. Az egyik nem követhető a felhúzott kerítés miatt, a másikon pedig a kerítés mentén kivájt, keskeny ösvényen lehet csak továbbmenni, és onnan kezdődik az igazán izgalmas része a túrának.

Csak helyenként találkoztunk nagyobb pocsolyákkal, lyukakkal, akadályokkal, tekintve, hogy eső után vágtunk neki a túrának. Az út nem csak jobbra-balra, hanem fel és le is halad. A 200 méter feletti szintkülönbség ugyan nem annyira vészes, de a kezdők számára megterhelő lehet. Jellemző volt az etapra, hogy az előzővel ellentétben szinte egyáltalán nem zargattak minket legyek, szúnyogok, maximum egynéhány, ugyanakkor jókora pókkal és pókhálókkal összetűzésbe keveredtünk párszor.

Megpihenni az útkereszteződéseknél lehet, illetve természetesen a forrásnál is érdemes. Akinek esetleg kedve támad még játszani kicsit, az akár geocachingelhet is, lévén Mórágyon és környékén is számtalan láda van elrejtve.

A Bátaapáti Mórágy közötti etap tehát mindent megmutat, amit csak lehet. Izgalmat, sejtelmes csendet és nyugalmat, néhol egészen festői tájat, néhol zsigerien kétségbeejtőt. Ezek után rendkívül kíváncsiak vagyunk a következő szakaszra.