A lényeg a szellemi és néprajzi örökség életben tartása, továbbadása

Illés Tibor, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke elmondta, annak idején Bukovinában háromféle háztípust építettek, az első változat gömbfából készült, a másodiknál már négyszögletű gerendákat használtak, amelyeket sárral tapasztottak be, a harmadik pedig a Kós Károly féle típus, amelyet a Józseffalván pusztító tűz után vezettek be.

A kismányoki épület szerkezete a második típust, annak is boronafalú változatát idézi. Szögletesre vágott gerendákból áll a fal, amelyet ferdén beléceztek, majd polyvás sárral vakoltak be. A ház előtt végig húzódik egy kis terasz, onnan az „ereszbe” lehet belépni. Ez volt a székelyeknél a mindennapi élet legfontosabb tere, itt állt a „fűtő”, a kályha amelyen főztek és amely magában foglalta a „gudut”, a sütőt is, itt ettek, olykor itt is aludtak. Innen nyílik a kamra helyiség, amely végignyúlik a ház hosszán. Ezen a helyen tárolták régen az élelmet, a konyhai eszközöket, de extrém esetben, kemény teleken még a kismalacokat is oda vitték be, hogy ne fagyjanak meg. A „kisház” jelentette a lakószobát, ahol aludtak, étkeztek, éltek, míg a „nagyház” volt a tisztaszoba, ahol a vetett ágy, a hazai ládák, a festett bútorok kaptak helyet.

Ahhoz képest, hogy csak júniusban tudták elkezdeni a munkát, nagyon szépen haladnak. Az átadóra igyekeznek berendezni a helyiségeket, de csak olyan dolgokat helyeznek el, amelyek egy valós háztartást idéznek – hangsúlyozta Illés Tibor. Nem múzeumot szeretnének, hanem életképeket akarnak bemutatni, ehhez bábokat is felhasználnak. A „kisházban” például egy nemrég szült asszony kisgyermekével fogadja a radinás asszonyokat. Régen ugyanis komolyan betartották a hathetes gyermekágyi időszakot, addig a koma asszonyok jártak át segíteni, főztek a családra, vigyáztak a nagyobb gyerekekre.

Mindennek az a célja, hogy megidézzék a régi közösségek szellemiségét, ami példaértékű lehet ma is. Az udvaron álló kis kápolna is ennek jegyében épült, hiszen a székelyek életében fontos szerepet töltött be a vallás. Érdekesség, hogy hajdan a hadiki Csobot kápolna például úgy épült, hogy egy nagy esőzés alkalmával a Szucsáva folyó lemosott valahonnan egy kápolna harangot, amire a hadikiak horgászat közben rátaláltak, és ha már volt harang, akkor építettek hozzá egy új kápolnát is. Ezt a történetet mesélte el Illés Tibor a helyi kántornak, aki ennek hallatán megmutatta neki, hogy Kismányokon is van egy kis, használaton kívüli lélekharang. Ha már volt harang, felépítették a porta udvarán a Boldogasszony kápolnát. Mellette öt keresztet is állítanak, amelyek azokra emlékeztetnek, akiket az öt bukovinai székely falu temetőiben hagytak hátra. Az átadóünnepség keretében olyanok fognak koszorúkat elhelyezni az emlékezés keresztjeinél, akik még maguk is Bukovinában születtek.

Egyre kevesebben vannak, hiszen már 77 éve, hogy elhagyták a területet. Az ott maradt székelyek is fogynak, a régi háztípusok eltűnőben vannak, Magyarországon nem is építettek ilyeneket. Éppen ezért érezte fontosnak Illés Tibor, hogy készítsenek egyet, megőrizve az emléket az utókornak. A hazánkban feltehetően egyedülálló projektet a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége kezdeményezte, a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatta, és emellett számtalan önkéntes segítő járult hozzá a megvalósuláshoz. Csütörtökön például Selyem Márton (az „Öt volt Bukovinai Székely Falu Temetőinek Megóvása” Alapítvány elnöke), Kajtár Gáspár (Bonyhád), Illés Lőrinc (Kismányok), Lőrincz Zoltán (Kismányok) és Tusa Péter (Kismányok) serénykedett a portán. A faluból sokan megmozdultak, segítettek, főztek rájuk, így elmondható, hogy egy közösség munkája van az épület elkészültében, így még inkább magukénak érezhetik, megbecsülik azt.

A munka azonban nem ér véget az átadóval, mert a terv az, hogy bemutassák milyen volt egy bukovinai székely ember teljes „életje”: ez a házat, a mezőgazdasági eszközöket, az istállót, ólakat is magában foglalta. Szeretnének életet vinni a helybe, táborokat, kézműves tanfolyamokat, egyéb programokat szervezni. A lényeg a szellemi és néprajzi örökség életben tartása, továbbadása.

Október 6-án, szombaton adják át a portát

Az átadó ünnepség október 6-án, reggel kezdődik az aradi vértanúk tiszteletére megtartandó zarándoklattal, amely 7.30-kor indul a bonyhádi Római katolikus templomtól. A Búcsúi Szentmise 9.30-kor kezdődik a kismányoki Magyarok Nagyasszonya Templomban. Utána a Boldogasszony kápolna, a harang megáldása és megszentelése, majd az öt bukovinai székely falu elhunytjainak emlékére állított keresztek megkoszorúzása következik. Ünnepi beszédet mond: Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Illés Tibor, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke, valamint Simon László Kismányok polgármestere. Ezt követi a bukovinai jelleggel épült ház megáldása és megszentelése, majd megnyitják a Bukovinai Székelyek Bácskában című kiállítást. A programon közreműködik Fábián Éva népdalénekes, Sebestyén István énekes–mesemondó, Kóka Rozália mesemondó–népdalénekes, Lőrinczné Dávid Mária, Kéty, Kakasd, Nagymányok, Kisdorog, Tevel egyesített népdalköre, a Cikói Népdalkör, a „Bukovina” – Völgység Népdalkör, a szekszárdi, valamint az érdi székely népdalkör.

Erdélyi szakemberek dolgoznak a tetőn

A zsindelyes tetőn erdélyi szakemberek – Tamás Géza, Tófalvi Árpád, valamint Dénes Elemér – dolgoznak, akik a Hargita lábánál fekvő Székelyvarsádról jöttek. Onnan érkezett a fa is, hiszen a fenyő szerkezete arrafelé sokkal sűrűbb, így tartósabb alapanyag is. A zsindelyek pedig nem géppel, hanem kézzel készülnek az úgynevezett vonóval. Tamás Géza elmondta, a fűrészüzeméből származik a faanyag, és mivel megtudta, hogy a felhelyezéshez is keresnek szakembereket, úgy döntött segít. Vállalkozásában egyébként is foglalkoznak zsindely készítésével, mint mondta, csakis hagyományos módon, kézi tolóval dolgoznak. Bár ma már nem házak fedésére, hanem elsősorban székely kapuknál, kiülőknél használják el az alapanyagot, nem tudnak annyit készíteni, hogy ne fogyjon el.