A sárközi kerámia mestere visszatér

Győri Erzsébet visszavonult. De jövőre visszavonul a visszavonultságból. Visszatér a sárközi cserépedény-készítéshez.

A történetet talán onnan célszerű kezdeni, hogy a 63 éves, Dunaszentgyörgyön élő asszony 1971 óta fazekas. Kiváló kezű alakformázóként és díszítőként tartják számon. Tíz évet töltött Szekszárdon, a csatári kerámiaüzemben, aztán következett egy gyeses időszak – három gyermeke született –, majd 1990-től a Pécsi Népművészeti Szövetkezet bedolgozójaként tevékenykedett. Sok munkáját szállították külföldre, főleg Németországba. Megkapta 2000-ben a „Népi Iparművész” címet.

Sajnos a társadalmi-gazdasági változások miatt a kézművesek lehetőségei beszűkültek. Ráadásul, 2002-ben, gerincproblémák miatt leszázalékolták. Amikor valamennyire rendbe jött, elment meósnak egy összeszerelő üzembe. Jövő tavasszal vonulhat nyugdíjba. Úgy érzi, ismét lesz ereje, energiája odaülni a fazekaskoronghoz.

Neve jelen van a szakmában. Rangos pályázatokon vesz részt munkáival. Tavasszal Mezőtúron, a XIV. Alföldi Fazekas Triennálén első díjat nyert. Alapvetően sárközi edényekkel foglalkozik, de készített már mindenféle érdekességet a csatári agyagból: hasáb alakú gyertyamártót, állatfigurákat és sárközi viseletbe öltözött menyecskét édesanyja fotója alapján.

Mezőtúron nyerni nem semmi!

A népi kerámiakészítés egyik legjelentősebb magyarországi központja Mezőtúr. Rangos megmérettetésnek számít az ottani pályázatokon való részvétel. A lebonyolítás a Hagyományok Háza, a Tűri Fazekas Múzeum és más szervezők közreműködésével történik.

Az idén tartották a XIV. Alföldi Fazekas Triennálét. Összesen 38 alkotó művei versenyeztek. A nagydíjat a rábapatonai Káldi Károly, míg a két első díjat a dunaszentgyörgyi Győri Erzsébet és a gerjeni Kozák Éva kapta. Munkáikból kiállítás nyílt az alföldi városban, mely május 31-től július 1-ig volt megtekinthető. A mezőtúri fazekasság 2009 óta szerepel a Szellemi Kulturális Örökség magyar nemzeti listáján és bekerült a Magyar Értéktárba is.

A csatári kék agyag kiváló minőségű

Több régész, muzeológus foglalkozott már a Szekszárd környéki cserépedény-készítéssel. Nem új keletű a csatári fazekasság. Dr. Rosner Gyula például avar kori kerámiaközpontnak tekintette a térséget. Így írt az itteni „kék agyag” felhasználásáról: „Pannoniában a IV. században, egy homokkal soványított, korongolt, szürkére égetett edénytípus élt. A megérkező és műhelyeiket felépít avar fazekasok találkoztak a helyi hagyományokat folytatókkal, és azok termékeivel. Miután a helyi mesterek termékei tűzön való főzésre alkalmasabbak voltak, a sajátos ázsiai technológiát ötvözni kezdték az itt tanult módszerekkel. Ennek tulajdonítható, hogy a telepeken már ezt a pannonizálódott avar kerámiát találjuk.”.