Mindenki kapott az ínyencségnek számító ételből

Ha a lovagi erények megtestesülésére keresnénk példát, jó helyen kutakodnánk a Szent György Lovagrend háza táján. A legrégebbi hazai világi lovagrend mai Tolna megyei tagjai kétségkívül jelesre vizsgáztak a gyengék, elesettek védelméből és áldozatkészségből. Ma ugyanis saját „kincstáruk” terhére ételt készítettek és osztottak a rászorulóknak Szekszárdon. Méghozzá olyan finom szarvasgulyást – Puha Róbert felsőfokkal illethető főztjét – , melynek elfogyasztása után minden étkező megnyalta mind a tíz ujját.

– Amióta csak létezik a Baranya–Tolna megyei priorátus, azóta foglalkozunk a magunk csendes módján karitatív tevékenységgel – mondta lovag ifj. Szabó Ferenc. – Pécsett évek óta nagy érdeklődés mellett zajlik szabadtéri ételosztásunk. A sikert nyugtázva most lovagtársaimmal, Csuka Józseffel, Jankovics Zoltánnal, Kiss Lászlóval, dr. Streicher Mátyással, Szabolcska Istvánnal és Urbán Péterrel együtt úgy döntöttünk, hogy a kezdeményezést Szekszárdra is kiterjesztjük. Kitelepültünk ide, a Garay térre, ahol két kondérban háromszáz adag ételt, valamint teát is készítettünk. Mint azt nyugtáztuk, nemcsak a társadalom peremére szorult honfitársaink kerestek meg bennünket; jöttek a kisnyugdíjasok, a gyermekeiket egyedül nevelő anyák, illetve mindazok, akik az étvágygerjesztő illatokat érezve megéheztek. Sőt, aki éthordóval érkezett, mondván, hogy több adagot vinne családjának, annak is szívesen adtunk. A mellettünk lévő katolikus iskola diákjai általuk sütött mézeskaláccsal édesítették meg a menüt. Amit mi sok jó szó közepette szolgáltunk fel, mert nemcsak kenyérrel él az ember.

Elismerő csettintés a padnál

– Nagyon finom, nagyon ízletes! – minősítette az ételt a sátor melletti padok egyikén ülő Szabó György. – Nekem évente egyszer sem jut szarvashúsra, ezért megbecsülöm ezt a lehetőséget. Nekem ez ínyencség.

Felesége, Szabó Györgyné hozzátette, hogy a lovagok kezdeményezéséről a Vakok és Gyengénlátók Szövetségében szereztek tudomást. Azután egy nagyot és elismerően csettintett az ujjaival. – Ilyen ez a gulyás! Nekünk máris adott valamit a karácsonyhoz.