Tragédiához vezethet, ha későn fedezik fel vagy elhanyagolják

Az 1-es típusú, vagyis a veleszületett cukorbetegek közül sokan gyerekek. Náluk két-három, esetenként hatéves korban fedezik fel, hogy a hasnyálmirigyük nem termel elég inzulint. Ez az egész családot komoly kihívás elé állítja – emelte ki János Anna. Mint mondta, természetesen a gyerekes családok is számíthatnak az egyesületükre, bár alapvetően a felnőtteket képviselik.

– Sajnos az utóbbi 25-30 évben népbetegséggé vált a cukorbetegség. Ráadásul sok esetben csak nyolc-tíz éves lappangás után fedezik fel. Komolyan kell venni tehát a szűrést és a figyelmeztetéseket – hívta fel a figyelmet. Majd hozzátette, az is fontos, hogy az érintettek időben felfigyeljenek az intő jelekre. Ilyen a bőrviszketés, a napi 6-8 liter víz elfogyasztása, a hirtelen látásromlás vagy a sűrű vizelési inger. Jó, ha a családtagok is résen vannak. – Az egyik hatvan év feletti ismerősöm családja felfigyelt arra, hogy szerettük egyre ingerültebben viselkedik. Orvoshoz vitték, aki hamar kiderítette, hogy magas a vércukra. Azóta napi négy inzulinos kezelésre szorul, de az ingerlékenység megszűnt – tette hozzá.

Majd arról beszélt, tudomásul kell venni, hogy akinél diagnosztizálják a betegséget, annak az egész élete megváltozik. Nem ritka, hogy az elhanyagolt – vagy a fel nem ismert – betegség odáig fajul, hogy összeesik valaki az utcán. Emiatt és a cukrosokra jellemző acetonos lehelet miatt gyakran azt gondolják róluk, hogy ittasak. Ha viszont az ájult ember nem kap segítséget, annak tragédia lehet a vége. Az elhanyagolás más jellegű tragédiához, látásromláshoz, ér-, vesekárosodáshoz vagy végtagvesztéshez is vezethet, de az is sokszor megtörténik, hogy az állapotával nem törődő cukorbeteg végül kerekesszékbe kerül.

– Sok szörnyű dologgal találkoztam. Mivel felnőtt emberekről van szó, mindenkinek a saját lelkiismeretére van bízva, hogy törődjön magával. Ehhez minden segítséget megkap, akár tőlünk, akár a háziorvosoktól vagy a szakorvosoktól. A Tolna Megyei Balassa János Kórházban például kiváló a szakellátás, kitűnő orvosok, szakápolók segítenek a megfelelő tájékoztatásban. Vezetik a cukorbeteget a napi rutinjában, tájékoztatják a teendőiről és a számára tiltott dolgokról is. Elengedhetetlen a rendszeres testmozgás, a diétát pedig szigorúan be kell tartani! – hangsúlyozta János Anna, hozzátéve, tudja, hogy egyáltalán nem olcsók a diabetikus termékek.

Az egyesületről

János Annát veleszületett csípőficama miatt sokadjára is megműtötték, és mivel kétséges volt, hogy lábra tud-e állni, az egyesület vezetéséről 2017-ben lemondott. A szakmai irányítást azonban továbbra is ő végzi, így a tagok a Tolna Megyei Felnőtt Diabetesesek Egyesülete örökös tiszteletbeli elnökévé választották. A szervezet minden hónap utolsó keddjén, a megyei kórház lila épületében tart betegoktató előadásokat. A témát a tagok igényeihez igazítják. Január 29-én például Fehér Balázs, a szekszárdi kórház dietetikusa oktatja főzési, étkezési trükkökre a megjelenteket.

János Anna elárulta, az egyesületnek annyi támogatása nincs, hogy teljes körűen el tudjanak járni tagjaik érdekében vagy akár egy irodát fenn tudjanak tartani. Az éves költségvetésük 3-400 ezer forint, ami az egyszázalékos felajánlásokból és az elnyert pályázatokból tevődik össze.