Felkészülés után gyors döntés: így menj át a tüzes szőnyegen!

Földmunkagépeket, traktorokat javít Bonyhád és Hidas térségében Szentes Gábor. Ezen információ alapján kevesen gondolnának arra, hogy ami igazán érdekli, az a sámánizmus, az ősi hitvilág és gyógyítás. Rengeteget olvasott e tárgykörben az ötvennégy éves férfi, és ki is próbált magán ezt-azt. A leglátványosabb elem a parázson járás. Ötvenszer ment már át a tüzes szőnyegen, negyvenéves korától kezdve. Jótékony hatással volt rá ez a megtisztulás. Mert megtisztulni – ahogy mondja –, mindenkinek van mitől.

Másoknak is segít a felkészülésben, hangsúlyozza, hogy megfelelő ráhangolódás nélkül nekiindulni esztelenség. Most maga is felkészülési időt, szünetet tart. A folyamatok lelki hátterével foglalkozik.

– Volt egy hullámvölgy az életemben – meséli –, 38 évesen elváltam, munkahelyi, egészségi problémák is adódtak, minden összejött. Ilyenkor az ember nem koncentrál a feladataira, mert lekötik a nyűgei, a fájdalmai. Nincs semmihez kedve, energiája, egyszerűen kiég. De a kiégést kiégetheti a tűz. Elkezdtem figyelni a testemben, a lelkemben, a szellememben lejátszódó folyamatokra. Utánaolvastam, megtapasztaltam a hogyanokat és miérteket, kiutat keresve. Az alapprobléma, hogy a félelmeink, aggodalmaink olyan sok energiánkat lekötik, hogy a változtatásra nem marad erőnk. Erre jó a parázson járás. Egy nagy elhatározás, és félresöpörjük, legyőzzük, magunk mögött hagyjuk mindazt, ami addig gátolt, megbéklyózott bennünket.

Visszanyúlni az ősi módszerekhez persze nem könnyű. Nagy a káosz e téren, sok az önjelölt gyógyító, a hókuszpókuszt kínáló pénzvadász. Segítik az önmegvalósítást, önismereti tréninget, életmód-tanácsadást tartanak. Szentes Gábor csak olyasmit kínál másoknak, amit már magán kipróbált, és működőképesnek talált.

– Amikor megértettem, hogy mi áll az adott folyamat hátterében – mondja –, akkor adok tanácsot, saját tapasztalataimra támaszkodva. Vannak, akik szombaton elvégeznek egy tanfolyamot, és hétfőn már kiírják az ajtajukra, hogy „mester”. Aztán csekélyke tudással, nulla gyakorlati tapasztalattal elkezdenek emberekkel foglalkozni, „gyógyítani” – jó pénzért. Nálam az anyagiasság nem játszik szerepet. A segítőkészség a lényeg. A parázson járás előtt mindig elmondom, hogy ez nem veszélytelen. Ha valaki nincs felkészülve, meg fog égni. Csontszáraz, keményfából kell rakni a tüzet, mert a nedves fa parazsa már eleve veszélyforrás. S ha ott áll az ember, egy pillanat alatt hoz egy döntést: átmegy vagy nem. Ez az ő felelőssége. A külső tüzet csak a mi belső tüzünk tudja ellensúlyozni. Képes vagyok megszabadulni a démonjaimtól, vagy úgy maradok…

Az ősi magyar hitvilágra jellemző sámánizmust, mint gyökeret, a kereszténységre való áttéréskor, István király idejében elvágták. Szentes Gábor szerint most elkezdtek behozni mindenféle „ősi show-t” Ázsiából, Afrikából, még az indiánoktól is, és születik valami katyvasz. Még azon is megy a vita, hogy ki a sámán, ki a táltos, mert az egyik dobolhat, a másik nem.

Kaotikus a helyzet a múltat illetően, ugyanakkor nem veszik észre, hogy időközben átléptünk a 21. századba. Bizonyos változásokat be kéne engedni, természetesen hagyománytisztelő módon. Például a hangszerhasználatban. Napjaink dobja a gitár. A fiatalok ezt használják a tábortűz mellett. A törzsi kultúra ápolását nem teszi tönkre a gitározás.

– Meghívtak rengeteg fesztiválra, falunapra – emlékszik vissza –, hogy este égjen a tűz, terítsük szét a parazsat, szóljanak a sámándobok, esetleg gitár is, és legyen érdekes a műsor! De én nem kívántam ebből egy cirkuszi produkciót csinálni. Nem volt arra szükségem, hogy a falunap végén, a félrészeg emberek az alkoholtól megbátorodva nekiinduljanak átmenni a tüzes szőnyegen. Ez nem arról szól. Ez arról szól, hogy józanon, felkészülten, a megfelelő fizikai, lelki és a szellemi erő birtokában nekivágjak megcsinálni valamit, amitől tartok. Magamat nem féltem, én már ötvenszer átmentem. De most pár évet kihagytam, azért, hogy minél több ismeretet szerezzek a mögöttes, pszichés folyamatokról, és aztán másokat megfelelő módon vihessek át. Az első élmény mindig meghatározó. A parázson járás szembesít azzal, hogy képes vagy-e úrrá lenni a félelmeiden. A tűznél nem lehet hazudni.

Visszatér a tűzön járáshoz, még az idén

Sok mindent kipróbált, most az önhipnózis foglalkoztatja leginkább Szentes Gábort. Ennek az ősi alapja a ráolvasás. A modern tudomány hívja hipnózisnak, melynek egyik részterülete az önszuggesztió. A legegyszerűbb változatának az agykontrollt tekinti. A stressz, a pánik, a depresszió ellen vethető be.

Sokat olvasott minderről. Mi, hogyan hat az emberre? Azt például kísérletek igazolják, hogy a sámándob monoton hangja, az erőteljes, ritmikus zene hatására az immunrendszer aktiválódik. Kellemes, jó érzés tölt el bennünket, és csökken a félelem, az aggodalmaskodás. Az is tény, hogy az embernek a négy elem közül hármat – a földet, a levegőt és a vizet – már sikerült alaposan beszennyeznie. A tűz nem hagyja magát. Ezért is szereti ezt a tiszta és tisztító elemet Szentes Gábor.

Vissza is tér a tűzön járáshoz, még az idén, a fény valamelyik ünnepén: az őszi nap-éj egyenlőség vagy a téli napforduló idején.