Buddhistaként próbál ezután segíteni a szociális munkában

Szalay Andrea a Tan Kapuja Buddhista Főiskola buddhista tanító szakára állami ösztöndíjasként jutott be, ahol a vallástörténet, filozófia szakirányt választotta. A felvételi eredménye ugyanúgy a megszerzett pontokból és az iskolai végzettségekkel szerezhető pontok összességéből tevődött össze, ám az elért ponthatáron kívül a motivációjáról is számot kellett adnia.

Szalay Andrea 1970-ben született. Még kiskorúként maga kezdte kutatni az útját, válaszokat keresett a kérdéseire. Mint mondta, spirituális vezetők előadásait hallgatta meg, életről és halálról kérdezte őket. Nem érkezett válasz, pontosabban mindenhonnan más válasz érkezett.

– Betöltöttem a negyvenkilencedik életévemet, és rádöbbentem, hogy még mindig úgy próbálok élni és segíteni, hogy a saját utam sem leltem meg igazán, és a kérdéseimre sincsenek meg a válaszok – mondta Szalay Andrea. – Gyakran elakadok, emiatt nem érzem magam mindig hiteles támasznak. Ezért léptem a buddhizmus útjára – avatott be motivációiba Szalay Andrea szociális munkás, szocio- és művészetterapeuta, aki az utóbbi egy-két évben került a buddhizmus vonzáskörébe. Nem emlékszik már, hogyan, egyszerűen csak ott találta magát.

Az elmúlt nyár legmeghatározóbb élménye Szalay Andrea számára az volt, amikor meglátogatta a zalaszántói sztúpa buddhista szentélyt.

– Ahogy egyre közeledtem felé, megmagyarázhatatlan katarzist éltem meg, és éreztem, nehezemre esik elindulni hazafelé. Úgy éreztem, nem rendelkezem a kellő tudással, és talán még nem késő megtalálni a helyes utat, megszerezni azt a kincset, amely segít a boldog, kiegyensúlyozott élet megteremtésében, hogy a magánéletemben és a hivatásomban is teljesebb életet élhessek – idézte fel az élményt Szalay Andrea, aki mostanra körbevette magát a buddhizmus jelképeivel, tárgyaival, nem csak otthon, hanem a munkahelyén, az íróasztala körül is.

Hisz abban, hogy a buddhai út független attól, hogy Isten létezik-e, képessé teszi az embert a boldog életre. Még alig tud valamit, hiszen szeptemberben kezdi a tanulmányait, de már nyilvánvalóvá vált a számára, hogy a legfontosabb a szenvedés és annak okainak elfogadása, megértése, mindig mindenben a középút megtalálása, a szeretet, „nem ártás”, tudatosság minden területen. Álláspontja szerint csupa-csupa jóra tanít ez az út.

Mivel a buddhizmus sokkal korábban született, mint a kereszténység vallásai, és Buddha jóval korábban élt, mint Jézus, úgy érzi, hogy számára Buddha tanításai a legmagasabb rendű igazságnak számítanak most már. Ahogy említi, a buddhizmus minden vallásra nyitottan és érdeklődéssel tekint.

– A tanulmányaim során megismerhetem az ázsiai művészetet, kultúrát. A buddhizmus szorosan kapcsolódik a művészethez, az ázsiai alkotások csodálatosak. A főiskolán tanulhatunk különböző művészeti technikákat, választhatunk ázsiai hangszert, pl. sakuhacsit, azaz japán bambuszfuvolát, lesz sokféle választható kurzus, például a színjátszás, tanulhatunk szankszrit és páli nyelveket is – ismertette Szalay Andrea, hozzátéve, hogy kötelező tárgy lesz a jóga és meditáció, és hangsúlyos a tudatos táplálkozás. Szintén kötelezőek lesznek az elvonulások az iskola Mánfai Elvonulási Központ és Alkotóházába. Nagyon színes a paletta.

Szalay Andrea azt vallja, hogy szeretne jobb, boldogabb, bölcsebb emberré válni. Egy nagy fordulat bekövetkeztét reméli a személyiségében, a gondolkozásában, ezáltal a saját életében is. Már apró változásokat megfigyelt magán, és mindenképpen gyakorló buddhistává szeretne válni.

– Azt hiszem, ez a végleges út az életemben. Ez a kulcs, hogy saját életemben is megteremtsem a harmóniát. Hitelesebb szociális munkássá válhatok, mert pozitívan változik meg a viszonyulásom saját magamhoz, és ezáltal embertársaimhoz is, ami eddig se volt olyan csapnivaló. Senki helyett nem fogom tudni ezután sem megtenni a lépéseket a változás érdekében, viszont minden nehéz élethelyzetben lévő ember életében egyszer megtörténik a változás, ha nem most, akkor majd egy következő alkalommal.

Gyermekvédelemben is dolgozott

Szalay Andrea pályakezdő kora óta, huszonöt éve segítő szakmában dolgozik, körülbelül tíz éve a művészetet is bevonta a tevékenységei körébe, szabadidejében festeget is, a művészetet sosem tudta kizárni a magánéletéből sem. Tevékenykedett a gyermekvédelemben, fogyatékkal élők ellátásában, szenvedélybetegek, később pszichiátriai betegek rehabilitációs intézményeiben. Jelenleg a hajléktalan ellátásban dolgozik közalkalmazottként egy szekszárdi szociális intézményben. Munkaidőn kívül, mikor igény mutatkozik, egyéni és csoportos terápiákat tart, a művészet eszközeinek és módszereinek segítségével. Komplex művészet- és szocioterapeutaként is törekszik minden emberi viselkedést a megértés tárgyává tenni, ítélkezéstől és minősítésektől mentesen. Különböző technikák és módszerek felkínálásával igyekszik támogatni a segítségre szorulót, hogy képessé váljon problémái kreatív megoldására, a saját lélektani történéseire több nézőpontból való rálátásra, és hogy felismerésekhez, megoldásokhoz jusson.