Japánból hozta el az első díjat saját tervezésű papírállataival

– Azt gondolná az ember, hogy az origami, a papírhajtogatás művészete nem éppen férfias időtöltés…

– De, éppen hogy az! – mondja Zsebe József. – A világ vezető origamisai 99 százalékban férfiak.

– Japánból származik?

– Ebben még van egy kis vita. A papír kínai, de az első origamival kapcsolatos feljegyzések, ábrázolások japánok. Egy XVII. századi képen gésák láthatók egy origami darumadárral. Európába lassan érkezett meg; bár a csákó és a papírhajó is origami… De a művészi szintű hajtogatás csak a XX. században terjedt el igazán. A Magyar Origami Kör 1988-ban alakult. Körülbelül százan vagyunk a tagjai.

– Meg lehet ebből élni, ha valaki profi módon műveli?

– Van rá példa a világban, de nem gyakori. Én 1994-ben kezdtem az origamival foglalkozni. Néhányat eladtam, de jövedelemforrásnak nem tekintem, csak hobbinak. Arra jó, hogy ismertté váljon, aki magas szinten műveli.

– Ezt hogy kell érteni?

– Úgy, hogy különbséget kell tenni aközött, hogy valaki könyvből meghajtogat egy-egy figurát, vagy kitalál, megalkot valamit. Engem, matematikatanárként, érdekelnek a logikai játékok. És számomra az origami is egy logikai játék. Van számos változata, sokan használnak ollót, ragasztót, de én a klasszikus módszert követem: egy négyzet alakú papírból, vágás nélkül hajtogatok. Gyakran dolgozom háromrétegű alapanyaggal: a középső egy alufólia, ami a tartást biztosítja, az előlap és a hátlap pedig különböző színű. Ezáltal válik „színessé” a figura; megjeleníthetők például a tigris csíkjai.

– Hogyan mutatkozik meg a siker?

– Amikor kezdtem, még nem volt internet. Nem lehetett oktató filmecskéket nézegetni. Egy könyvből megtanultam az alaphajtásokat, aztán elengedtem a fantáziámat, és a harmadik figurám már egyedi volt: egy T-rex. Ahhoz, hogy valaki érvényesülni tudjon nemzetközi szinten, nem elég ügyes másolatokat produkálni. Oda egyedi kell! Szerencsére engem pont ez érdekel: a saját ötletek kivitelezése. Néhány év kísérletezés után, amikor már megvalósítottam jó néhány elképzelésemet, amikor már rendelkeztem megfelelő minőségű anyaggal, kiléptem a nemzetközi porondra. A Japán Origami Szövetség által rendezett 1999-es világkiállításra nyolc figurát küldtem ki, és abból ötöt díjaztak: egy medvét, egy bikát, egy bölényt, egy vaddisznót és egy malacot. Elnyertem a külügyminiszter által felajánlott első díjat. Az akkor készített medvét máig a legsikerültebb munkáim között tartom számon. Ezt követően, 2001-ben meghívtak dísz­vendégnek Japánba, az akkori találkozóra és kiállításra. Ott lenni, ilyen státuszban, nagyon felemelő érzés volt.

– Mindenki állatfigurákat készít?

– Koránt sem! Nagyon széles a skála, a nonfiguratív díszítményektől, a növényeken, állatokon át az emberekig, portrékig. A körülbelül harminc lépésben születőket tekintjük egyszerű origamiknak. A középnehezek 60-80 fázisban készülnek el, s az afölöttiek a bonyolult modellek.

– Mennyi idő alatt születik meg egy komolyabb alkotás?

– Gyorsan is meg lehet csinálni, de nem az a fontos, hanem a minőség. Nem attól lesz valaki nemzetközileg elismert origamis, hogy van ezer alkotása. Nekem talán még száz sincs, de az mind különleges, hosszan kimunkált. A tervezési folyamat, amikor normál fénymásoló papíron próbálgatom, hogy mi, hogyan lenne jó, hónapokig, esetleg egy évig is eltarthat. S akkorra már úgy a kezemben és a fejemben vannak a részletek, hogy a kiállításra szánt, végleges darabot 3-4 óra alatt meghajtogatom.

– Most mi az aktuális kihívás?

– Egy patkány. Az idei a disznó éve a kínai asztrológia szerint, a következő pedig a patkány éve lesz. Már készülök rá. Régi és új munkáim bemutatására szerencsére van lehetőség itthon is, külföldön is. Zaragozában található Európa egyetlen origami múzeuma. Háromhavonta váltogatják az anyagot, úgy, hogy mindig más-más neves origamisokat hívnak meg. Két teremben, június 8-tól szeptember 1-ig körülbelül negyven munkámat tekinthették meg ott az érdeklődők.

A kreativitás, az ötlet a fontos az origamiban is

Zsebe József 1967-ben született. Kölesden nőtt fel, először mérnöki diplomát (2001), majd matematikatanári oklevelet (2006) szerzett. Tanárként dolgozik Szekszárdon. Origamival 1994-től foglalkozik. Öt alkotásával 1999-ben első díjat nyert Japánban. Megjelent három, saját modelljeit bemutató könyve. Az első 1999-ben, Horn Ákossal, mint társszerzővel, Életre keltett papír címmel. A második 2006-ban, Hajtásvonal címmel. A harmadik, a Papírforma című kötete 2015-ben látott napvilágot. Ebben 13 figura hajtogatásrajzait közli, magyar és angol szövegbetétekkel. A sajtó alá rendezést maga végezte. Zsebe József hangsúlyozza, hogy viszonylag kevés hajtásból is lehet tetszetős műveket alkotni, ugyanakkor sok hajtással is születhet nem éppen szemet gyönyörködtető végeredmény. Mint az élet más területein, az origaminál sem a mennyiség a fontos, hanem a minőség: a kreativitás, az ötlet, a profi kivitelezés.