Az összes táborlakó Domokos Bence nevét skandálta

Domokos Bence lakhelye szerint zombai, a középiskolát viszont Szekszárdon végezte. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem testnevelés-történelem szakos, utolsó éves hallgatója. Szakmai tudását mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy tanulmányai mellett a KSC-nél a Zombasket edzőjeként dolgozik. Nyaranta pedig táboroztatja a legifjabb korosztályt, különböző helyszíneken. Legutóbb, a Camp America program pályázatát megnyerve, az Egyesült Államokban. A huszonhárom éves fiatalt – valamint Loboda Lilla nevű párját – egy meglehetősen jó hely, Kalifornia, azon belül a San Franciscótól nem messze található Kennolyn Camp fogadta.

Részlet az ott vezetett naplóból: „Az első héten nem igen találkoztam magyar szóval, és bizony sokszor eltévedtem a hatalmas táborban, na meg az angol és a skót akcentus rengetegében. Nagyon ritka ennyi rendes embert találni, mint a szobatársaim voltak, de tényleg fogalmam nem volt, miről beszélnek.”

Bence elmondta, hogy a kéthetes turnusért háromezer dollárt, azaz közel egymillió forintot megszámító táborba alapvetően módos gyermekek érkeztek, a csapatban volt például a Google vezérigazgatójának fia is. A Mercedes itt majdhogynem „népautónak” számított, a nagymenők elektromos Tesla típussal hozták csemetéiket, akik egyébként egyáltalán nem viselkedtek afféle elkényeztetett kedvencekként.

Újabb részlet a naplóból: „A gyerekek érkezésével minden megváltozott. Ők elfogadtak, az angolom folyamatosan fejlődött, és beilleszkedni is sikerült. Az, ahogy az addig teljesen idegen emberek igyekeztek segíteni, az a szeretet, amit a gyerekek minden turnusban adtak, egyszerűen leírhatatlan. Elég fura, de két dal is született a nevemmel. Amikor ötven ember skandálta egyszerre, hogy Bence, Bence, Bence, Bence na-na-na, az nagyon megindító volt.”

A zombai fiatal igyekezett népszerűsíteni Magyarországot az amerikai nebulók között. Ezen missziójában szép sikert ért el, a gyermekeket érdekelte ez a távoli, ismeretlen európai ország. Nagy keresletnek örvendtek azok az ötforintos érmék, melyekből minél többen igyekeztek egyet-egyet magukkal vinni emlékbe. Egy újabb naplórészlet szerint „Amennyire nehéz volt a kezdet, annyira nehéz otthagyni a tábort és ezeket a fantasztikus embereket.”

Ám mégis elérkezett az elválás napja. Ám Bence és párja a táboroztatásért kapott zsebpénzből tett egy kis körutat a hatalmas országban – összesen öt állam nyolc reptérén landolva –, ismerkedve az amerikai élettel. Los Angeles, Las Vegas, New York a maga csillogásával, avagy a magával ragadó Grand Canyon pontosan ugyanolyan volt, mint a filmekben. Azt viszont a filmek nem érzékeltetik, hogy az amerikai ételek mennyire édesek. A cukor és a szirup miatt a krumplinak, a hamburgernek teljesen más íze van az itthonihoz képest.

Bence biztos benne, hogy a magyar meki messze ízletesebb ételeket kínál, mint amerikai idolja. A filmek általában nem mutatják azokat a San Francisco-i utcákat sem, melyeket esténként az arrafelé tévedt Bence és Lilla igyekezett minél gyorsabban maga mögött tudni: a járdákon itt sátrakban alszanak a fűvel élő hajléktalanok.

Nem mind arany, ami fénylik, illetve nem mind fénylik, ami Amerika – fogalmazhatnánk, ám Domokos Bence ezzel együtt is joggal jelentette ki: – Ilyen messze az otthontól is jó volt büszke magyarnak lenni.

Borítóképünkön: Kennolyn Camp. Bence a színek háborújában a pirosak csapatát erősítette.