Odaadta magát a szakmának, de nem szállt el a korán jött sikertől

– Közlegények?

– Két csapattal játszom – mondja Révész Sándor –, kétféle produkcióban. A Piramis-évek nevű csapat koncertjein csak Piramis-dalok szólnak; a régi tagok közül Závodi Janóval nyomjuk együtt. A Közlegényekben pedig két srác – Horváth Ákos és Nagy Gergő – segít a zenei pályám, zenei múltam felelevenítésében, a piramisos, a generálos és a szóló korszak számait megszólaltatva. A Közlegényekkel lesz szekszárdi fellépésünk is, december 1-jén.

– Korszakok?

– Erős vonzalmat éreztem már gyerekként a könnyűzene, a rockzene iránt, a Szabad Európa Rádión és a Radio Luxembourg adásain csüngve. A végső lökést az adta, amikor, 1966-ban, 13 évesen Angliában töltöttem egy nyarat. A zene iránti elkötelezettség Londonban, a beatzene bölcsőjében adatott meg. Diákkoromban amatőr formációkban léptünk fel, többnyire a kiváló basszusgitárossal, Póka Egon­nal, aki osztálytársam volt. Aztán jött a Generál-korszak 1972–75-ig, majd a Piramis, 1981-ig. Azután szólókarriert kezdtem, de az nem az én világom. Szeretem a közösséget, jó érzés csillogó szemeket látni magam körül a színpadon, összenézünk, lendületet adunk egymásnak.

– Lendület?

– Az kell, de időnként visszavonulni is jó. Levegőt venni: kilégzés, belégzés. Szeretek erőt gyűjteni, mondanivalót; a felesleges locsogást mellőzöm. Kevés fellépést vállalok, a Rózsa Produkció szervezésében, nekem megfelelő ütemezéssel. A Piramis után rápihentem a sűrű évekre. Dolgoztam egy világjáró hajón, főleg a Karib-tengeren, aztán ebből is kikapcsolódtam, és egy ásotthalmi tanyára költöztem. Felújítottam egy szélmalmot, és ott éltem 15 évet. De időnként előbújtam.

– Egyedül?

– Sohasem éltem egyedül. Sőt!

– Sőt?

– Mindenki tudja, vagy legalábbis sejti, hogy milyenek a zenei világban a bulik utáni bulik. Nemcsak egy-két üveg sör fogy, hanem más cucc is, és a rajongók gyakran „közel kerülnek” a sztárokhoz. Azt szoktam mondani, hogy minden rosszcsontságban részt vettem, nem titkolom, nem szégyellem, de egyáltalán nem szeretném a fiatalokat erre buzdítani. A gyerekem tíz évvel ezelőtti megszületése jelentette azt a küszöböt, ami után végleg megváltoztam. A koncertjeimen résztvevők ma is elhalmoznak a szeretetükkel, ami jól esik, és nívós produkcióval igyekszem meghálálni. Ez minden. Nem iszom, nem dohányzom és vegetáriánus vagyok. Nagy erdőjáró lettem, hetente kétszer-háromszor is teszek 20–30 kilométeres sétákat, imádkozva, énekelve, szövegeket memorizálva. Pesten van lakásom, de Tolna megye dombjai között is sokat vagyok, otthonosan mozgok.

– Szövegek?

– Az elmúlt 10–15 évben úgy szövegben, mint zenében előrukkoltam jó néhány dologgal. De, az ismert körülmények miatt a lemezkiadás mélyrepülésben van. A fiókban pihen több mint harminc teljesen kész dalom. Remélem, hogy lesz kiadó, amelyik hisz abban, hogy megéri foglalkozni velük...

– Hit?

– Szabadelvű vagyok. Hamvas Béla egyik könyvében van egy kördiagram, mely szeletenként bemutatja a vallásokat, melyik, hány százalékot képvisel, s a végén azt mondja az író: „Nekem nem a rész kell, hanem az egész!”. Én ezt nem tudom überelni; mélyen egyetértek vele. Tőlem telhető módon, amit lehet birtokba veszek, olvasok, tanulok, hogy erkölcsi és morális talapzatot építhessek belőle.

– Politika?

– Soha nem politizáltam. Polgári neveltetésben volt részem. Sok barátom van a politikai életben, mindkét oldalon. Orbán Viktorral is találkoztam több alkalommal, magánemberként.

– Kedvencek?

– A hazai sztárok, együttesek közül sokkal, és jó néhány külföldivel is módom volt egy színpadon fellépni, például a Muddal, a Steppenwolffal. Kedvenceim közé tartozik a Led Zeppelin, a Pink Floyd, Robert Plant és David Bowie. Itthon pedig Presser Gábor barátságát, humorát és zenei grandiozitását értékelem nagyra. Demjén Rózsival is nagyon jó a kapcsolatom, dalokat, szövegeket írt nekem, koncertjein kért fel közreműködőnek. Nemrég látogattam meg Pataky Attilát; vele is a hetvenes évekre visszanyúló az ismeretségünk.

– Siker?

– Egész eddigi életemben elégedett ember voltam. A korán jött siker feldolgozásához kellettek idős, tapasztalt, szívbéli barátok. Szepes Mária írónővel és Harmath István fotóművésszel hosszas, bensőséges beszélgetéseket folytattam, és gyakorlatilag lelki sérülések nélkül átvészeltem azt az időszakot, amely másokat eléggé helyben hagyott. Pedig én is mindenben benne voltam, megszállottan odaadtam magam a szakmának.

EMeRTon-díjas énekes

Révész Sándor 1953-ban született Budapesten. Legtöbben a General és a Piramis együttesből ismerik. Hosszú hallgatások után robbant vissza a hazai könnyűzene élvonalába újra s újra. EMeRTon-díjas, továbbá megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét (1994) és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét (2012). A legnagyobb hangterjedelmű énekesek közé tartozik. Szólólemezei: Tábortűzdal (1982), Révész Sándor (1985), Révész (1993), Változtam (2003), Révész, 60 (2013). Most a Piramis-évek és a Közlegények formációval koncertezik, évi 20–30 alkalommal. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján tízszer ennyi volt a fellépéseinek száma évente. Tolna megyét különösen kedveli, itt viszonylag gyakran lép színpadra. Meg is becsülik, 2017-ben megyei Prima-díjban részesült.

A közönséggel való találkozásra mindig alaposan felkészül és maradandó élményt ad. Az ifjúkori kalandokon túl, ma már filozofálgató, természetkedvelő, erdőjáró, családszerető ember. Házas, egy lánya van.