Új-Zéland többféle arcát is megmutatta

Több egzotikus országot bejárva Paksot választotta életútja újabb állomásának a Sidló házaspár. A férj, Tibor egy nemzetközi konzulens cégnél dolgozott, amikor megbízást kapott a társaság új-zélandi irodájánál, így 2011-ben a déli országba költöztek művésztanár feleségével, Nórával. Másfél évet töltöttek Új-Zéland északi szigetén, aztán másfelet a délin. Bejárták az egész szigetországot, megismerték több arcát. Sidló Tibor elmondta, hogy az északi sziget trópusibb, míg a szívéhez közelebb álló déli hegyvidékes, változatosabb képet mutat.

Persze nemcsak a környezetet, a kultúrát is megismerték. – Az őslakosok a maorik, akiktől a fehér ember csak bérli az országot, és a két eltérő kultúra között még most is vannak feszültségek – mesélte Tibor, hozzátéve, hogy egy alkalommal a maorik erőt sugárzó törzsi táncát, a hakát is láthatták. Arról is beszélt, hogy a britek az 1800-as években kötöttek kereskedelmi megállapodást a maori törzsfőkkel, ennek révén Új-Zéland a brit gyarmatbirodalom részévé vált, és lehetőség nyílt az európaiak földfoglalásaira. Az ország területe majdnem háromszor nagyobb, mint Magyarországé, a lakosságszám viszont feleannyi. Az egy főre eső birkák száma tíz, ugyanis 16 ezer birkafarm van Új-Zélandon, és ők a világ első számú birkaexportőrei.

Az ott élőkről Sidló Tibor elmondta, hogy az emberek nagyon barátságosak, kedvesek, befogadóak, amit kevés országban tapasztalt, pedig munkája révén a világ számos táján megfordult, például Ausztráliában, Japánban és Indonéziában is. A házaspár első gyermeke Új-Zélandon született, és mint mondták, nem volt egyszerű így belekezdeni a szülőségbe. Amikor Tibor munkahelye megszűnt, egyértelmű volt, hogy hazaköltöznek. A férfi szerint sorsszerűen alakult így az életük, ugyanis a nagypapája, akitől a fotózás iránti szeretetét örökölte, nem láthatta a dédunokáját, ám a hazatérésük után erre még volt módja, majd nem sokkal később elhunyt.

Ám még ekkor sem Magyarországon folytatták az életüket, hanem Angliában töltöttek két évet, ahol Tibor ismét egy bányászati konzulens cégnél dolgozott, ahol többek között orosz, kirgiz és kazah bányák vizes problémáival foglalkozott. Itt nem igazán találták meg a számításukat, Paks II. viszont remek lehetőségként kínálkozott, így 2017-ben a városba költöztek. Tibor hidrogeológusként dolgozik a cégnél. Azt mondta, szeretnek Pakson élni, kedvesnek találják az embereket. Második gyermekük pedig már itt született, de nem kizárt, hogy egy nyaralás alkalmával neki is megmutatják Új-Zélandot.

Nemrégiben a házaspár egy tárlaton mutatta be ott gyűjtött emlékeiket. Tibort a nagypapája tanította fotózni és fertőzte meg a természet iránti szeretettel, ez köszönt vissza a Csengey Dénes Kulturális Központban kiállított negyven fotón is. Művésztanár felesége nem először állított ki, ezúttal akvarellel készített maori harci maszkokat láthattak tőle az érdeklődők.