Kis hölgy, aki nagy járgányokat vezet

Az ember azt gondolná, ha már egy nő hivatásos sofőrködésre adja a fejét, ráadásul több tíz tonnás járgányokon, akkor a hölgy külső megjelenésének is idomulnia kell a monstrum gépekhez. Szóval egy női teherautósofőrt az átlagember leginkább egy tenyeres-talpas asszonyként tudna elképzelni.

Csakhogy itt van egy rendkívül csinos, fiatal lány, a tolnai Mozbacher Fanni, akinek a testsúlya saját bevallása szerint is legfeljebb „majdnem ötven kiló”. Akit inkább nézne modellnek az ember. Aztán kiderül, hogy már másfél éve húsztonnás, veszélyes anyagot szállító tartálykocsikon dolgozik.

Fanniról nem mondható el, hogy már az óvodában is kamion volt a jele, vagy bármi más előre mutatta volna, hogy 23 éves korában buszt fog vezetni. A tolnai gimnáziumban szerzett érettségije után mixernek tanult. A későbbiekben azt tervezte, hogy hajóra megy dolgozni, de előbb egy helyi vendéglátóhelyen kóstolt bele a vendéglátós munkába... és jött rá, hogy mégsem feltétlenül ez az, amit csinálni akar.

Vezetni viszont mindig is szeretett, motorozni is szokott, és úgy döntött, hogy a meglévő úrvezetői jogosítványa mellé begyűjt még párat. Ez jól sikerült, hiszen 21 évesen már szinte minden kategóriában megvolt a vezetői engedélye. Igaz, Fanni szavaival élve „egy csúnya lyuk” még tátong jogsijában: a korlátozás nélküli motorkerékpár kategória hiányzik. Egyelőre.

Ennyi vezetői ismerettel és engedéllyel felvértezve elsőként buszvezetőként próbálta ki magát. Tolnai vállalkozóknál beugró sofőrként dolgozott nagyjából egy évig, igaz, „csak” 20 személyes kisbuszokat hajtott.

Édesapja ismeretsége révén aztán hamarosan kínálkozott egy nagyobb kihívás: gázszállító tartálykocsira hívták sofőrnek. Egy ilyen járgányt vezetni már egyáltalán nem játék: 2-3 tengelyes, 18–27 tonnás teherautókról van szó. Amelyekkel – az idén januári perui tragikus baleset is bizonyítja – nem éppen veszélytelen furikázni. Ráadásul a járművezető, így Fanni munkája nem csak abban áll, hogy a gázt egyik helyről a másikra viszi a lakossági, vagy céges felhasználókhoz. Neki kell lefejtenie is a szükséges mennyiséget a fogyasztó tartályába. Gyakran nehezen megközelíthető a kuncsaft telephelye, ilyenkor akár 40–60 méter hosszan is ki kell húzni a tömlőt, ami komoly fizikai erőt igényel.

Fanni azonban – mint az eddigiekből is kitűnik – nem az az ijedős fajta. A fizikai megmérettetéstől sem riad vissza, rendszeresen fut, kondizik, cross training-ezik. Kimondottan sportos alkat, bár annyira intenzíven azért nem edz, mint nővére, Rita, aki testépítő Európa-bajnoki ezüstérmes.

Úgy gondolja, ameddig élvezi és lehetősége van rá, marad a gázosoknál. Bár szívesen kipróbálná magát kamionosként is. Szintén veszélyes árut szállítva, de inkább belföldön.

Élvezi, ha úton lehet

A gázszállítás fő szezonja nagyjából szeptembertől decemberig tart, a kukoricaszárítás időszakában. Fanni ilyenkor „hetel”, azaz egy hétre elutazik valamelyik telephelyre, és naponta onnan fuvaroz az adott régió különböző pontjaira. A fő szezon elmúltával pedig helyettesít, ahol éppen szükség van rá. Most, amikor telefonon elértük, épp Csornán volt fuvarja.

Hogy mi a vonzó számára ebben a munkában? Elsőként említi, hogy nagyon szeret vezetni, élvezi, ha úton lehet. A munkája változatos, és természetesen a kihívás is vonzza, nem tudná elképzelni magát mondjuk egy irodában, reggel nyolctól délután négyig. A melót nem érzi túlságosan veszélyesnek, mint mondja, megvannak a megfelelő műszerek, védőfelszerelések, amik biztosítják, hogy nagy baj nem történhet. Ezzel együtt persze mindig oda kell figyelni, mit csinál az ember.