Szépen megnőttek az Ács ikrek

„A feszültség olykor bennem is a tetőfokára hágott. Eddig bármikor, bármit csinálhattam a nagyvilágban, most viszont a vírus a négy fal közé szorít minket. Hová vonuljak el? Maximum a konyhából tudok a szobába bemenni. Hat hete még iskolába jártam, ma meg a szobám lett az osztálytermem. Februárban még agyamra ment némelyik osztálytársam, most meg úgy érzem, hiányoznak. Másfél hónapja még saját számítógépem se volt, most a vírusnak hála kaphattam egyet. Többen kérdezték már, hogyan érint engem a távoktatás? Kérdésükre válaszolva: Sehogy, eddig is távol állt tőlem!” – írja a tizenhárom éves, várdombi Ács Richárd, aki korábban mesepályázaton is bizonyította már, hogy kiváló tollforgató.

Ha viszont az ember csak úgy megkérdezi tőle, milyen volt számára a veszélyhelyzet, nem éppen árnyaltan fogalmaz, és pontosan lehet érezni, hogy már nem kisfiú a beszélgetőpartner, hanem egy valódi kamasz, aki cigirágózik és csajozik. Persze a testvére, Attila is tizenhárom éves, ám ő egészen más. És közben mégis nagyon hasonlítanak egymásra.

A fiúkat még hétévesen ismertük meg, és Ricsiért nemcsak Várdomb szorított, hanem az egész megye, sőt a megyehatáron túl szintén nagyon sokan. Richárd és Attila koraszülöttként jöttek a világra. Félévesek voltak, amikor kiderült, Richárdnak Little-kórja, azaz agyi bénulása van, mozgatórendszere a születéskor elszenvedett agyi sérülés miatt nem működik megfelelően. Több műtéten esett át, a terápiák pedig nem kophatnak ki az életéből, hiszen fitten tartják, hiányukat szinte azonnal megérzi.

Idén a kényszerű otthon töltött hónapok alatt természetesen elmaradtak az orvosi kontrollvizsgálatok, a pécsi borsóházbeli és a zalaegerszegi terápiát el kellett tolni későbbi időpontra. A Borsóházban azóta három hetet töltött Ricsi, és hamarosan eljut Zalaegerszegre is.

A legnagyobb hír viszont a fiatalember életében, hogy visszaszállt a nyeregbe. Ricsi egészen kicsi korától lovagolt, olyannyira, hogy egy országos versenyen második helyezést is szerzett. Aztán másfelé irányult az érdeklődése, például személyi edzőhöz kezdett járni. A fiúk édesanyja, Ácsné Hoffmann Rita elmondta, a szekszárdi Fizió­Központ táborában döntött úgy a fia, hogy megint megpróbálkozik a lovaglással, ő pedig örül neki, hiszen ez a mozgásforma a magasra nőtt fiatalember tartására, izomfejlődésére és egyensúly érzékére is jó hatással van.

Az ikrek kifejezetten jól tanulnak, és nagyon máshogy képzelik el a jövőjüket. Míg Ricsi mindenképpen Pécsett szeretne tanulni, a középiskolát és az egyetemet is ott szeretné elvégezni, Attila mielőbb dolgozni szeretne. Ricsi korábban szeretett volna már jogász, katona, edző és programozó is lenni, Attilának most éppen a bútorasztalos szakma tetszik. Richárd szereti a retró dolgokat, gyűjt is ilyen holmikat.

Édesanyjuk azt mondja, habitusra nem lehetne nagyobb különbség a két srác között. Attila szabálykövetőbb, Ricsi hangosabb, de mindkettő igazi mókamester. Sok a barátjuk, Ricsi pedig nem jön zavarba lányok társaságában sem.

A család nagy utat tett meg, sorsuk alakulásáról időről időre beszámolunk. Várdombon és környékén egész kis mozgalom alakult néhány éve. A Táncolj Ács Ricsi gyógyulásáért weboldalt a kisfiú Tántija, édesanyja testvére indította, azóta a környéken szinte mindenki ismeri Ricsit. Enyhén szólva sem volt minden egyszerű az elmúlt években, de számos öröm is érte a családot, sokan szeretik őket.

Borítóképünkön: Ács Attila és Ricsi már tizenhárom évesek, és a kamaszok mindennapjait élik