A gyönki fafaragó szerszámait és gépeit is maga készítette

Ezermester. Ez a szó jellemzi leginkább a 72 éves Szegletes Jánost, akit Gyönkön és környékén elsősorban fafaragóként ismernek. Vasas végzettsége van, famegmunkáló szerszámait, gépeit maga készítette. A szőlőműveléstől, a házépítésen, a ház körüli szakipari munkákon át a fémkerítés tervezéséig, méretezéséig sok minden dicséri a szorgalmát, hozzáértését. De persze a fő attrakció mindig az egyedi mű, az alkotás. És abból is van bőven nála. Lakása helyiségeiben igényesen faragott használati és figurális tárgyak láthatók.

Eleinte a vasiparban dolgozott, s a hetvenes évek elején váltott a fára. Hamar bebizonyosodott, hogy rendkívüli a kézügyessége. Már úttörő korában faragott, elkészítette a Mókus és a többi őrs címerét. Kerámiaszobrai is vannak, melyek barátait, ismerőseit ábrázolják. A népművészeti szövetkezet bedolgozójaként díszdobozokat, papírvágó késeket és különböző tárolóedényeket remekelt. Sok kis szobor került ki gyönki műhelyéből a rendszerváltás előtti időszakban, szintén a szövetkezet megbízásából, országos terítésre. Specialitása a csavart, dupla és tripla spirálos faragás. Legtöbb megrendelése sakkfigurákra volt. Abból, a csúcsidőszakban havi tizenöt készletet állított elő. A durva esztergálás után következett az aprólékos faragás, majd a felületkezelés és színezés, feketére, fehérre.

A társadalmi-gazdasági fordulat után felszámolták a népművészeti szövetkezetet. Ekkor kereskedő végzettséget szerzett, és boltot nyitott a házában. Tolna megye több népművészének, népi iparművészének portékáit árusította, köztük természetesen a saját kisebb-nagyobb faszobrait is. Nyugdíjba 2008-ban vonult. Mivel már se a keze, se a látása nem az igazi, az utóbbi időben meglehetősen keveset dolgozik. Rendezgeti, meg-megigazgatja régebbi munkáit, melyek egyértelmű tehetségről árulkodnak.