Aranyélet: a fogdaparancsnok szenvedélyes sakkjátékos volt

Nem csak játékosként, versenyszervezőként is ismert a most hetvenéves Szuhai Balázs.

– Szinte mindent a sakknak köszönhetek – mondja –, a feleségemen kívül. Ő eleinte nem nagyon örült, hogy hétvégén is vannak elfoglaltságaim, de amikor felnőttek a gyerekek, s jobban ráért, kezdett eljárni velem a versenyhelyszínekre, és jól érezte magát. Általában összekötjük a programot fürdőzéssel vagy a környék bebarangolásával, és ez mindkettőnknek feltöltődést ad.

Némi helykeresés után került az adóközösséghez – a későbbi adómegállapítóhoz, a még későbbi APEH, a mai NAV elődjéhez –, ahol a főnöke, dr. Palásthy Pál és az egyik kollégája, Halmai László is aktívan sakkozott.

– Későn kezdtem komolyan venni ezt a dolgot – emlékszik vissza –, csak leszerelés után, 1972-ben indultam el a megyebajnokságon, és rögtön a dobogó közelébe kerültem; negyedik lettem. Az előéletemhez hozzátartozik, hogy a honvédségnél is megnyertem az ezredbajnokságot, de annak még nem volt nagy visszhangja. Illetve volt, a következményeinek. Mert a századparancsnok nem akarta kiadni a győzelemért járó tíz nap jutalomszabadságomat, én meg elmentem a politikai tiszthez, aki gondolom jól leszúrta, nekem meg megadta a járandóságomat. Tíz nap után visszaértem a laktanyába, és a sértett parancsnok egyből bevágott tíz napra fogdába. Csakhogy – a fogdaparancsnok szenvedélyes sakkjátékos lévén – nekem ez a büntetés az arany­élettel volt egyenlő.

Nagy tisztelettel gondol egykori mentorára, dr. Boros Györgyre, aki első egyesülete, a Tolnai Vörös Lobogó szakosztályvezetője volt. Vitte versenyekre már általános iskolás korában, de aztán laza, kihagyásos időszak következett, és a semmivel sem tehetségesebb kortársai messze megelőzték a minősítések tekintetében. Később a szekszárdi TÁÉV és KSZE csapatát erősítette, majd a Decshez került, ahol ma is játszik. Emellett a Tolna Sakk Egyesület csapatának vendégjátékosa.

– Boros doktor emlékének is adózva gondoltam úgy – meséli –, hogy fel kéne eleveníteni az egykor pezsgő tolnai sakkéletet. Készleteket, sakkórákat, kvázi apportként bevittem az egyesületbe, és 2014-ben, Tófalusi Mihállyal elkezdtük a szervezést. Azóta a Tolna a megyebajnokság stabil résztvevője.

Versenyeket 1973 óta szervez, versenybíróként 1978 óta működik Szuhai Balázs. Megyén kívüli versenyeken is gyakran megfordul: Harkányban a Tenkes Kupán, Budapesten a közszolgálati dolgozók sakkversenyén, Nagykanizsán a megyei önkormányzatok versenyén, és a Balaton déli partján, a Talentum Kupán. A zánkai úttörőtáborban rendezett Balaton Kupára 25-30 éven át járt.

– Ott voltunk ’89-ben is – eleveníti fel az eseményeket –, amikor jöttek az NDK-s menekültek. Egy részüket pont mellettünk szállásolták el. Érkeztek százszámra a Trabantjaikkal, Wartburgjaikkal, sátras utánfutóikkal. Élmények sokfelé adódtak. Mentünk sakkozni annak idején Csehszlovákiába, NDK-ba, Jugoszláviába. Itthon is zajlottak a több ok miatt is izgalmas derbik. Rendeztem egy sakkversenyt 1978-ban Óbányán, ahol még akkor nem volt villany. Később a hőgyészi Apponyi-kastély, a tengelici Hotel Orchidea és a szekszárdi Gemenc Szálló, meg az SZMT-székház is emlékezetes viadalok színhelyéül szolgált. Most, saját szervezésben a Twickel Kupa zajlik évről évre, de a járvány miatt át kellett tenni tavaszról őszre.

Az utánpótlással a hetven­éves sakkozó elégedett is, meg nem is. Játékosok csak-csak akadnak, ám olyan fiatal nincs, aki a versenyszervezésben jeleskedne. Márpedig megmérettetések nélkül mit ér a sport?

– Az idén amúgy is sok minden elmaradt – fájlalja. – Minden sportágat tönkretett ez a vírus, főleg az idősebb versenyzők sínylik meg a dühöngését. A fiatal mondhatja, hogy most elmaradt egy-két mérkőzés, majd bepótoljuk jövőre. De a szenior korosztály már nem olyan könnyen dobálózik az évekkel! Nekem körülbelül 365 NB-s mérkőzésem van, és szeretném elérni a négyszázat mielőtt visszavonulok. Egy évben 9-10-zel emelkedhet ez a szám. Nálam már nem elhanyagolható tényező az idő.

Többször nyert bajnoki címet

Szegeden született Szuhai Balázs 1949-ben. Általános iskolába Tolnán járt, a szekszárdi Rózsa Ferenc középiskolában érettségizett. Aktív pályája nagy részét az adóhivatalnál töltötte. Onnan ment nyugdíjba 2010-ben.

Versenyszerűen sakkozik, szervez is versenyeket. Bíróként is tevékenykedik, közreműködött például a szegedi ifjúsági vb-n. Betöltött különféle tisztségeket, 15 évig volt a megyei sakkszövetség elnöke. Létrehozta és hosszú ideig működtette a megye sakkozóinak lapját, a MATTOLNA újságot.

Szeret utazni, amit gyakran összeköt a sporttal. Járt négy sakkolimpián: Bledben, Drezdában, Torinóban és Újvidéken. Látta játszani Korcsnojt, Portischt és Kaszparovot. Ő maga az NB IB-ben és az NB II-ben szerepelt rendszeresen. Többször nyert egyéni megyei bajnoki címet és csapatbajnokságot is. A sakksportért kifejtett munkájáért számos megyei elismerést és két állami kitüntetést kapott.

Házasságot 1971-ben kötött Fehér Anikóval. Abban az évben költözött Tolnáról Szekszárdra. Két gyermekük és két unokájuk van.

Borítóképünkön: Szuhai Balázs az évek során összegyűlt sakkrelikviáit mutatja