Kilencven évével Rézi néni a korelnök Bátaapátiban

Oláh Sándor Istvánné, avagy ahogyan őt nevezik, Rézi néni 1930. augusztus 18-án született Zsibriken. – Itt a szomszéd faluban – intett a közeli település felé. – Sokat jártunk Apátiba boltba vagy a mészárszékbe, mert nálunk nem volt hentes. Édesapám ács volt, édesanyámról alig tudok valamit, mert fiatalon meghalt. Apám pár év elteltével ismét megházasodott, második feleségétől született két gyermeke, így aztán öten lettünk testvérek. Én voltam a középső. Most már egyedül vagyok közülük.

Rézi néni gyermekkorában szederlevelet szedett, kukoricát fosztott és közben tanult, amíg tehette. Öt és fél elemit végzett el, azért ennyit, mert a hatodik osztályban nem véglegesítették a tanítót.

– Hamarosan jött a háború – idézte fel a kor újabb tragikus állomását. – Apámat és bátyámat 1944-ben bevonultatták katonának. Többet már soha nem találkoztam velük. Hahn Teréz nem sokkal később elszegődött Hidasra szolgálatra a helyi evangélikus lelkészhez. 1945 után azonban német neve miatt őt is fenyegette a kitelepítés. Ezért hazatért Zsibrikre. Nem kellett elhagynia hazáját, ezért ismét dolgozni kezdett, de már a bátaapáti evangélikus lelkésznél. 1949-ben férjhez ment, és ettől kezdve otthon, Bátaapátiban vezette a háztartást. Néha művelte a tsz földjét is, mert mint mondta, nem igazán értett máshoz, mint a kapáláshoz. Valamint a kötéshez, ami máig kedvelt időtöltése. Nélkülöznie szerencsére nem kellett, férje bányászként, majd mészégetőként, végül erdészeti munkásként kereste a kenyerét.

– Egy szem lányunk született, ma már nyugdíjas – érzékeltette az évek múlását. – Férjem tizenhat éve meghalt, egy ideig magam laktam. Hat és fél éve elestem, eltörött a comb­csontom, megműtöttek. Azóta a lányomnál és a férjénél, Sári Józsefnél vagyok, a házukban.

Hogy mi a hosszú élet titka? Rézi néni erre a kérdésre nem tudja a pontos választ, de az nem kétséges, hogy mindig is mértékletesen élt. Az újságot ma is szemüveg nélkül olvasgatja. A legboldogabb időszaknak pedig a hetvenes évek elejét tartja, ekkor születtek ugyanis az unokák.

A pihentető álom is fontos

Rézi néni nem tartozik azon időskorúak közé, akik már hajnalban fenn vannak. Mint megtudtuk, reggelenként kilenckor kel, és előfordul, hogy délutánonként is pihentető álomba merül egy kicsiny­ke időre.

– Ugyanezt tette egykoron az uram is – adott közre egy jellegzetes életképet. – Ültében elaludt, ilyenkor szelíden meglöktem, és szóltam neki: Sanyi, ne aludj! Most én ugyanezt teszem, azaz napközben is alszom. Csak engem nem lökdös senki, hogy keljek fel.

Borítóképünkön Oláh Sándor Istvánné az őt ünneplők körében

Kapcsolódó cikkünk:

Rézi néni egészségére koccintottak