Száz éve a karácsony még nem az ajándékról szólt a Sárközben

– A gazdasági élet megjelent az ünnepi asztalon és az asztal alatt is. Vagyis a zabot, búzát, kukoricát kis edényben kikészítették az asztalra, amit később az állatokkal etettek meg – mondta Kovács János, Venesz-díjas mesterszakács, akivel felidéztük szülőhelye, a Sárköz hagyományait, az étkezési szokásokat, és azt, hogy milyen volt itt a karácsony a XIX. század végén.

– Ez a jelképes gesztus arról szólt, hogy egészségesek legyenek az állatok, és jól szaporodjanak. Az asztal alá kisebb mezőgazdasági szerszámokat is tettek, ekét, vasat, hogy eredményes legyen a gazdálkodásuk.

A katolikus közösségek karácsony szent estéjén böjti napot tartottak. Aszalt gyümölcsöt, mákos tésztát ettek. Diót, almát, mézet és mézbe mártott fokhagymát. Nem hiányzott az asztalról a dércsípte sütőtök sem, mely az akkori hiedelem szerint megvédett a torokgyíktól.

Az almát mindig annyi gerezdre szeletelték, ahányan ültek az asztalnál, és amikor elfogyasztotta ki-ki a maga szeletét, akkor a többiekre gondolt. Ennek a szertartásnak az volt a lényege, ha a családtól évközben bárki távol kerülne, netán eltévedne, mindig visszataláljon a szeretteihez. Nem hiányzott régen az asztalról a kelt kalács sem, melyből később alakult ki a bejgli.

A karácsonyra való készülődést András napja (november 30-a) után kezdték el, ekkor sorra vágták le az egész évben hizlalt disznókat. A többség igyekezett ezt úgy időzíteni, hogy minél közelebb kerüljön ez az időszak a karácsonyhoz, már csak a hús miatt is. A mestergerendás épületekben borókaágból készített koszorút akasztottak fel, készültek a sütemények, melyek illata átjárta a lakást. Egészen a közelmúltig (1970-es évekig) nem nagyon volt divat az ajándékozás, illetve egyedül a keresztanya köszöntötte almával, dióval a gyerekeket.

Hogy mi maradt meg a régi hagyományokból a mai Sárközben? Kovács János elmondta, a könnyebb ételek kultusza szentestére most is megmaradt, hiszen a halászlé, vagy harcsából, süllőből készült ételek viszonylag könnyűnek számítanak. A karácsonyi ebédet már a töltött káposzta határozza meg, sok helyen sütnek puly­kát is, de divat maradt a pörkölt és a baromfihúsból készült ételek.

Elűzik az ártó szellemeket

Karácsony napja előtt a népszokások célja a gonosz ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, állatbőrök, jelmezek, álarcok viselésével. Ekkor kerül sor a betlehemezésre is: ezt a játékot eredetileg templomokban, majd később házakhoz járva adták elő a gyerekek. Néhány faluban a szereplők – pásztorok, angyalok, Mária, József – ma is eljátsszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket. Karácsony napjával egy újabb ünnepi szakasz veszi kezdetét, a karácsonyi tizenketted, amely január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Ez egyben a vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének ünnepe is.

Borítókép: Szokás volt a betlehemi történet eljátszása