Ötven éve békében és szeretetben élnek

A medinai házaspárnak két gyermeke és két unokája van. János idén töltötte be a hetvenkilencedik életévét, Julianna pedig a hetvenharmadikat. Egész életükben keményen dolgoztak, többnyire egy munkahelyen. Decemberben volt ötven éve, hogy házasságot kötöttek, így van tapasztalatuk arról, hogyan vészeljék át a nehéz időket.

– Mi jóban-rosszban összefogtunk, egymás nélkül nem is igazán voltunk sehol, hacsak például kórházba nem kerültünk. Nem mondom, hogy nem voltak nehéz időszakok, de mindig átvészeltük a rosszat. Tudtuk, hogy a rossz időszak után úgyis jön a jó. Mindannyiunknak van jó és rossz oldala is, tanuljuk meg szeretni mind a két végletet, enélkül nem fog sikerülni. Olyan nincs, hogy valakiben nincs hiba. A hibákat többnyire már akkor is megismerjük, mikor még nem vagyunk házasok, ebben az esetben miért kellene valakit kevésbé szeretni? Persze, nincs mindig egyetértés, nem is lehet. Megmondtuk egymásnak őszintén mindig a magunkét, főleg fiatalon. Akkor még azt hittük, hogy veszekszünk, pedig csak őszinték voltunk kisebb indulatokkal. Miután kiadtuk magunkból, megfordultunk és újra szent volt a béke, ment tovább a nap, az élet. Nem volt köztünk komolyabb veszekedés sohasem és az ötven év alatt olyan sem fordult elő, hogy haraggal feküdtünk volna le – kezdte Julianna.

A megismerkedésük után nem vártak sokáig a házasságkötéssel. Mindössze egy hónap telt el a megismerkedésüktől fogva az oltár elé állásig. Dolgos emberekként volt szőlőjük, haszonállataik, ma azonban megelégednek a ház körüli teendőkkel. Sosem voltak magányosak, a szüleik is velük éltek egy jó ideig.

– A hosszú idő legszebb pillanatai a gyerekek és az unokák születése volt, főleg mikor a szüleink is velünk laktak. Mindig nagy család voltunk, a legszebb évek azok voltak, amíg velünk volt mindenki. Most már a szüleink sajnos meghaltak, a gyerekek elköltöztek, ketten maradtunk. Most is nagyon jó együtt lenni. Ha tudom, hogy János elmegy valahova és egy kicsit késik, már lesem az utcát, hogy mikor jön haza. Szerintem a boldogság titka az, hogy vigyázunk egymásra. A megértés és a szeretet a legfontosabb dolog – mesélte tovább.

Az ötvenedik évforduló az aranylakodalom ideje. A gyerekektől kaptak ajándékot, megvendégelték őket finom ebéddel és kaptak tőlük egy gyönyörű nagyképernyős televíziót. Nagyobb összejövetelt terveztek, de a járvány miatt elhalasztották tavaszig az eseményt. Szeretnék megünnepelni nagyobb családi körben is, de majd megteszik, ha már nem kell félniük.

Régen nem volt ritka, hogy húszéves kor előtt házasodtak

A medinai házaspár története példaértékű, abban az időben a tízes éveik közepén házasodtak rövid udvarlási idő után. Az általunk megkérdezett anyakönyvvezetők szerint még mindig van rá példa, hogy a tizennyolcadik életévüket betöltött fiatalok már házasodnak, azonban a házasodók nagyobbik része harmincadik életéve körül jár, és évek óta élnek együtt. Nem meglepő az sem, hogy a nyugdíjas korú párok is összekötik az életüket. Főleg az utóbbinál tapasztalható, hogy együtt élnek már évek óta és rájönnek, hogy a biztonságuk miatt a házasság intézménye az, ami mindkettőjüknek jogbiztonságot ad akkor is, ha már a másik elmegy.