Feri atya a párkapcsolati egyensúlyról tartott előadást

Egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig. Ez volt a címe a tolnai városházáról az interneten közvetített referátumnak, amelyen az atya nem papi, hanem mentálhigiénés szakemberi minőségében beszélt a hallgatósághoz. A tőle megszokott temperamentummal és humorral, igen impulzívan.

A szakember az egyensúlyról és az egyensúlytalanságról szóló példáival vezette be a témát. Rámutatott: egyensúlyi állapot az is, ha valaki stresszoldóként minden este megiszik pár felest sörrel, vagy kiabál a gyerekkel, így adva ki magából a feszültséget, kerülve ezzel biológiailag kedvezőbb állapotba. Ám ebből is látható, hogy az egyensúlyi állapot nem feltétlenül jelent egyszersmind jó állapotot is.

Olyan, akár hosszú távú egyensúlyok is létre tudnak tehát jönni, amelyek meg is betegíthetik az embert. Ugyanez vice versa is igaz: előfordulhat olyan – igaz, nagyon fájdalmas – egyensúlyvesztés is, ami a lehető legjobbat teszi az emberrel. Ilyen például, ha egy alkoholbeteg – akár nagyon kellemetlen élmény hatására – végleg leteszi a poharat.

Az egyensúly kapcsán arról is beszélt, hogy a család nem az a hely, ahol csak egy valakinek lehet igaza. A jól működő családban egymást kölcsönösen kiegészítő igazságok léteznek. Ilyen például az önérvényesítés és annak kiegészítő igazsága, az alkalmazkodás. Egyensúly pedig akkor tud létrejönni, ha szabadon döntünk: nem tagadjuk meg a saját igazságunkat, de elfogadjuk a társunk igazságát is.

A szakember megállapítása szerint a társkapcsolatok egyensúlyát a szenvedély és annak kiegészítő igazsága, a biztonság megfelelő aránya biztosítja. Kezdetben a szenvedély, a „rock and roll”, a kaland, a spontaneitás van túlsúlyban. A biztonság, azaz a tervezés, az előrelátás, a rutin, a megbízhatóság viszont az idő múlásával egyre uralkodóbbá válik.

Már csak azért is, mert az atya megfogalmazásával élve a „három nővér”, – azaz a gyerek, a munka, az építkezés hármasa – óhatatlanul energiahiányos állapotot idéz elő. Ezt pedig ésszerű, hatékony energiafelhasználással igyekszünk mérsékelni. Ehhez pedig tervezés, rutin, azaz biztonság szükséges. Az egyre több biztonság ára azonban az egyre kevesebb szenvedély. Ilyenkor mondják azt a nők: „elment a kémia”. Néhány év múlva a férfiak arról panaszkodnak: „elment a fizika” is. Végül közösen megállapítják: „nem maradt más, mint a történelem”.

Az így létrejövő egyensúlyvesztést a biztonság és a szenvedély megfelelő arányú elegyével lehet visszafordítani. Sokan ezt egy „harmadik” szereplő bevonásával érik el: a szerető biztosítja számukra a szenvedélyt, a kalandot, a család pedig a biztonságot. Egyensúly ez is, más kérdés, hogy milyen.

A folyamatot így lehet leírni. Megoldásként a szenvedély kultúrájának visszaállítását említette a szakember. Az általa mesélt példa szerint egy házaspár olyan játékot talált ki, amelynek során újra és újra meg kellett hódítaniuk egymást. De nem csak ímmel-ámmal, hanem minden csáberőt bevetve. A sajátos „terápiás” játék olyan jól sikerült, hogy egészen „őrült” és romantikus kalandok is kikerekedtek belőle.

Előadását azért – a realitás talaján maradva – Einstein gondolatával zárta Pál Feri atya. Miszerint az élet igazán nagy problémáit soha nem oldotta meg az ember – de megtanult bennük tájékozódni.

Borítókép: Pál Feri atya ezúttal is magával ragadóan beszélt az online előadása során