Egy bonyhádi nehézatléta, aki a virágot is szereti

Több mint harminc éven át volt megyei csúcstartó súlylökésben a bonyhádi Tóth István Zsolt. A legjobb eredményét (15 méter 60 centi) csak 2005-ben tudták megdönteni. Ám akik ismerik, azt is tudják a ma már veterán nehézatlétáról, hogy a virágot is szereti. Méghozzá tevőlegesen. Nyugdíjazása előtt természetvédelmi őrként dolgozott, de azóta is járja a Kelet-Mecsek erdeit és a Szekszárdi-dombság, a Geresdi-dombság és a Tolnai-hegyhát tájait – részint önszorgalomból, részint a Duna-Dráva Nemzeti Park megbízásából –, megfigyelve, felmérve az ismert, védett fajok életterét, s esetenként újakra is bukkanva.

– A Kelet-Mecsekben 108 ritka faj előfordulását írtam le – mondja. – A piacenzai nőszőfű magyarországi jelenlétét elsőként fedeztem fel, 1997-ben. Később megtaláltam Váralja határában a sápadt kosbort, ami az addigi ismereteink szerint Tolna megyében nem volt jelen. Hasonló ritkaságnak számít a kövi pimpó, s most itt egy újabb nagy szenzáció: a gyapjas gyűszűvirág. Ennek kisebb, pár száz töves állományai megtalálhatók Kölesd, illetve Varsád térségében, ám Miszla külterületén becslésem szerint több mint háromezer tő van belőle. Pár hónapja, virágzáskor bukkantam rá. Szép, a gyepből kiemelkedő, méteres növény. Körülbelül hét hektárt határoltam körül a kézi GPS-szel, azon belül több foltban él, és szaporodik. Kétnyári növény: az első évben tőleveleket hoz, a másodikban virágzó hajtásokat. Szerintem országos viszonylatban is kiemelkedő ez a hely. Jeleztem a dolgot a természetvédelmi hatóságnak. Megvizsgálják, hogy nem veszélyezteti-e valami a növény fennmaradását. Az elcserjésedést mindenképp meg kell állítani a környezetében. Úgy tudom, hogy a terület gazdája együttműködő, nem készül szántásra, se más földmunkára. Csak érzékeltetésül: a gyapjas gyűszűvirág eszmei értéke tövenként százezer forint.

Hosszú évek tapasztalata alapján Tóth István Zsolt úgy látja, hogy tudatos természetrombolás nagyon ritkán történik. Tudatlanságból azonban gyakran előfordul kár­okozás. Az erdőművelés, a föld­utak, árkok, töltések karbantartása során pusztul el a legtöbb védett növény. Évente közel száz napot tölt terepen, figyeli a történéseket. Párhuzamosságokat fedez fel a növényi, állati és emberi közösségek életében. – Mindig akkor történik baj – hangsúlyozza –, ha megbolygatják a természetes társulási, együttélési folyamatokat. Az élőhelyeket, a faluközösségeket. Ahol egységes a növénytakaró, ott nem tud megtelepedni a jövevény, például a parlagfű, viszont ahol mozgatott a föld, ott hódításba kezd. A védekezést sokan csak vegyszerezéssel tudják elképzelni, ami rettenetesen pusztítja a rovarvilágot. Már nemcsak a szántóföldekről szorulnak ki, hanem az azokat elválasztó sávokról is. Nincsenek virágzó mezsgyék. Szakadozik a tápláléklánc, s csodálkozunk, hogy fogyatkoznak a fecskék. Itt lenne az ideje, hogy a gazdaság érdekei helyett a természet érdekei kerüljenek előtérbe.

Mongóliában is végzett kutatásokat

Tóth István Zsolt 1953-ban született Bonyhádon. Ott is érettségizett 1972-ben, majd Szegeden szerzett erdésztechnikusi végzettséget 1979-ben. Pályafutását a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaságnál kezdte, aztán Szekszárdon lett a közterület-, illetve parkfenntartás művezetője. Legtöbbet természetvédelmi őrként dolgozott a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság (később Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság) alkalmazottjaként. Nyugdíjba 2016-ban ment. Tolnai és baranyai botanikai és zoológiai kutatómunkájának eredményeit számos publikációban adta közre. Több ritka növényfaj új élőhelyét fedezte fel. Külföldi tanulmányutakon is részt vett, botanikai és ornitológiai adatgyűjtést, madárgyűrűzést, fénycsapdás lepkegyűjtést végezve: Törökország és Szíria (1989), Mongólia (1993, 1994, 1996). Megkapta a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet (2011) és a Borbás-emlékplakettet (2019).

Borítókép: Tóth István Zsolt mutatja a fokozottan védett gyapjas gyűszűvirágot