Mindent kipróbált: volt üdítőital-gyártó és katonai zenész is

– Aki nyitott, sok mindennel foglalkozó ember, annak sok mindent el is kell engednie. Te hogyan szelektálsz?

– Első természetesen a lányom – mondja Kajsza Péter –, elváltam, de én nevelem. Aztán jön a munka, a megélhetés, majd a kedvtelések, melyek közül most a zene a leghangsúlyosabb. Nemrég Bátaszéken léptünk fel az Utánam srácok! zenekarral, s készítjük az első cédénket. És hogy mi mindent engedtem el, arról hosszan tudnék mesélni…

– Röviden?

– Például a pályaválasztás. Először bor és üdítőipari technikusi végzettséget szereztem Palánkon, aztán tanítói diplomát Szekszárdon, aztán elmentem katonazenésznek Kaposvárra. Azt követően Gyönkön dolgoztam a szociális otthonban, mint mentálhigiénés foglalkoztató, s 2006-ban jöttem vissza a megyeszékhelyre, az Újra Dolgozni Tolnában Egyesülethez, amelynek 2008-tól vagyok az elnöke.

– Mit csinál ez az egyesület?

– A munkaerőpiacról valami miatt kiszorulókkal foglalkozik, képzéseket szervez, segíti az álláskeresést és a társadalmi esélyegyenlőség megteremtését.

– Milyen hatékonysággal?

– Összességében a hozzánk forduló évi nyolcszáz ember harminc százalékának az elhelyezkedését tudtuk megoldani az elmúlt tizenöt év során. A kép vegyes, mert volt olyan év, amikor ötven százalékra felment ez a szám. Nagy fordulat állt be 2017 táján, amikor felpörgött a foglalkoztatás, és alig maradt álláskereső. A pandémia is visszafogta az ügyfeleket, de most megint van forgalom.

– Miből működtök?

– Pályázati pénzekből. Ami elég bizonytalan bevételi forrás, emiatt a foglalkoztatotti létszám is ingadozó, öt–tíz közötti.

– S ebből a munkából kapcsol ki a zene és más kedvtelések?

– Én így vagyok egész. Így teljes az életem. A siklóernyőzés, a motorozás is hiányzik, ha hosszabb ideig nem jutok hozzá. És a munka is hiányozna. A megyét már felülről is ismerem, motorral meg az egész országot bejártam. Ezek a felnőttkori szenvedélyeim, a zene pedig gyermekkorom óta kísér. Már nyolcévesen zeneiskolába jártam. Az alaphangszerem a kürt, de harsonásként is fellépek. Két testvéremmel és apánkkal alkotjuk a Kajsza Kvartettet. Ez úgy indult, hogy az egykori szekszárdi református lelkész, Szilvássy Géza meghívott bennünket játszani adventi szeretetvendégségekbe. Aztán bővült a repertoárunk, a spirituáléktól a könnyűzenéig terjed. Felléptünk már templomokban, művelődési házakban, szabadtéri rendezvényeken. Komolyan készülünk, hangszerelünk, próbálunk. Soha nem okozunk csalódást a közönségnek.

– És az Utánam srácok!?

– Az egy blues-rock banda, mely 2010-től működik. Kizárólag saját szerzeményeket játszunk, van már körülbelül 35 számunk. Évente csak 6–8 fellépést vállalunk, mert mindenkinek vannak családi, munkahelyi kötelezettségei. Nem a zenélésből élünk, de azért jól nyomjuk! Öttagú a formáció. Három gitáros – Brezovszki László, Bakó Gábor, Szőr Gábor –, egy dobos – Szőr Dominik – alkotja, és én, mint énekes, szájharmonikás. Játszottunk már Pesten, Pécsen, a Balatonon és persze Tolna megyében, legtöbbször Szekszárdon és Bátaszéken. Volt egy nulladik cédénk, egy házi kiadás, ami kedvező fogadtatásra talált, s ezen felbuzdulva készül most az első hivatalos lemezünk. A stúdiómunkákat gyakorlatilag befejeztük. Fekete macska blues címmel jön majd ki, tizenegy számmal. Már csak a kiadás, a gyártás várat magára. Szeretnénk, ha a karácsonyfa alá odakerülhetne!

Regényt lehetne írni a Kajsza család történetéről

Kajsza Péter 1979-ben született Szekszárdon. Decsen nőtt fel, sok mindent kipróbált pályakezdő éveiben. Zeneiskolába 1987-től járt, kürtön, szájharmonikán és harsonán játszik. Barátaival 2010-ben alapította az Utánam srácok! zenekart. Emellett a családtagjai alkotta Kajsza Kvartettel is fellép. Az Újra Dolgozni Tolnában Egyesület elnökeként 2008-tól tevékenykedik. Mindemellett 2004-től siklóernyőzik, 2009-től motorozik, és elvált szülőként neveli a nyolcadikos lányát. Bátyja patkolókovács, öccse zenetanár, aki a Karib-tengeren muzsikált egy darabig, luxushajók fedélzetén. Apjuk a Hortobágyon született. A nagyszülőket kuláknak minősítették, munkatáborba kerültek. A nagypapa gyakran emlegetett mondása szerint sok szó esik Auschwitzról meg a málenkij robotról, de arról kevés, ami a Hortobágyon és Recsken történt, ahova nem idegen hatalom, hanem a magyar vitte el és sanyargatta a magyart.

Borítókép: Az Utánam srácok! zenekar legutóbb egy bátaszéki rendezvényen lépett fel, a frontember (középen) Kajsza Péter