Az ünnepi asztalon gőzölög a halászlé

Finiséhez érkezett a karácsony előtti bevásárlás. Szaloncukorból, édességekből, fenyőfából, halból, húsfélékből széles a választék. A kereskedők arra számítanak, ezen a területen nem lesz visszaesés. A megyében nagy népszerűségnek örvendenek a halételek, és így van ez az egész régióban. 

Egy közelmúltban készült felmérés szerint a Dél-Dunántúlon a halfogyasztók aránya 76 százalék, és a fővárosban a legkisebb a halrajongók tábora, itt a válaszadók 57 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szívesen fogyaszt halhúst. A felmérés eredményei azonban nem tükröződnek a valóságos fogyasztásban. Annak ellenére, hogy a hal kedveltsége igen magas, a megkérdezettek többsége évente egyszer-kétszer eszik belőle, azt is többnyire karácsonykor, illetve néha hétvégenként halászlé formájában. Ennek oka nem is annyira anyagi jellegű, inkább a szokásokban keresendő. 

A megye legnagyobb haltermelője és -kereskedője is egyben Czikk László, aki a hazai piac tíz százalékát fedi le, és több száz üzleti partnerrel dolgozik nap mint nap. 

– Több mint száz horgász­egyesületet, számtalan viszonteladót, üzleteket, halászcsárdákat és a saját üzleteinket szolgáljuk ki, illetve a román és a lengyel piacra is szállítunk, elsősorban pontyot – mondta Czikk László, aki a saját halastavaiban nevelkedett uszonyosok mellett más haltermelőktől is vásárol alapanyagot. Karácsony előtt a legtöbb megyei vásárló az ő üzleteinek egyikében vásárol. 

Tolna megyében a halfogyasztás jóval magasabb az országos átlagnál, Szekszárd és Tolna a halfogyasztók élmezőnyében foglal helyet. Ez nem meglepő, hiszen a Sárközben mindig is halászó népek éltek. Ősi joguk volt hozzá, hogy a kifogott halat el is fogyaszthassák. Az egy főre jutó halfogyasztás megyénkben elérte a 8 kilogrammot 2020-ban, ami közel egykilós növekedést jelent az azt megelőző két évhez képest. 

Az angolszász hagyományok azonban egyre inkább „beszivárognak” hazánkba is. Nézzük, mi a szokás Angliában és az Egyesült Államokban. A karácsonyi menü elengedhetetlen fogása a gesztenyével töltött pulyka és a karácsonyi puding. Olaszországban az ünnep neve Natale, ami születést jelent. A karácsonyi vacsora hal, amit mindig a karácsonyi kalács, a panettone zár.

Mézeskalácsot itthon sok családban készítenek, íme egy megbízható recept, és garantáltan puha marad a sütemény: a cukrot, a tojásokat, a fahéjat, a zsírt, a vajat és a tejfölt egy tálban összekavarjuk. A szódabikarbónát a mézzel felforraljuk, majd a masszához öntjük, és belerakjuk a lisztet, összedolgozzuk. Pár órára hűtőbe tesszük, akkor könnyebb vele dolgozni. Egy kevés lisztet szórunk a nyújtódeszkára, majd félujjnyira nyújtjuk, kiszaggatjuk (fenyő, harang, csillag formákkal). 

Amit a fenyőfára szeretnénk tenni, abba hurkapálcikával szúrunk egy lyukat, hogy később át tudjuk rajta fűzni a cérnát. Előmelegített sütőben, 160–180 fokon pár perc alatt világosra sütjük, hogy ne barnuljon meg nagyon, mert akkor nem marad puha. Felvert tojásfehérjével díszítjük. Ha kész, és puhán szeretnénk, akkor tegyünk mellé egy meghámozott almát a dobozunkba.

A bor sem hiányozhat az asztalról 

Ahhoz, hogy teljes legyen a vacsora vagy az ebéd, a megfelelő bort kell kiválasztani a megfelelő ételhez. Az első és talán legfontosabb szabály, hogy éhgyomorra nem fogyasztunk bort, így érdemes a vendégeknek egy kis előételt felkínálni. Azt már sok háziasszony tudja, hogy a fehér húsokhoz fehér bort, míg a vörös húsokhoz vörös bort kell felszolgálni. A nem túl erős és nem túl fűszeres ételek mellé a könnyű borok, illetve a rozék illenek a legjobban. 

Főtt halakhoz leginkább az olaszrizling illik. Sült vagy rántott halhoz az illatos könnyű fajborok valók, mint a kadarka, vagy az oportó. Pecsenyékhez az erős borok illenek jól, a vörös húsos sültek mellé a kékfrankos. A szárnyasból készült ételek mellé fehér borokat kínáljunk, de a kacsához, vagy libához a vörösborok illenek jól. A vadhúsok mellé szintén a testesebb vörösborok adhatók.