A virslikérdés: mégis milyent (v)együnk?

Vajon milyen virsli gőzölögjön tányérunkon az újesztendő első perceiben? A sok húsrudacska közül melyiket szerezzük be a nemes cél érdekében, azaz, hogy ízletes, bőséges és laktató finomsággal indítsuk a 2023. évet?

A választékra nem lehet panasz, többtucatnyi márkájú virsli kínálja magát az üzletekben. Igaz, évről évre gasztro bloggerek hada segédkezik egy-egy teszt erejéig abban, hogy a sok virsli közül jó szívvel javasoljon néhányat fogyasztásra. Mert a döntő többség az ehetetlen kategória felé araszol. 

Eleink ilyen súlyos gonddal nem néztek szembe. A boldog békeidőkben a virsli önmagában minőséget jelentett. Nem is tudtak még a vicclapok sem fogást találni ezen az étken. Az Üstökös, az első magyar humoros időszaki lap ezelőtt százharminc évvel is csak azon bírt élcelődni, hogy újév reggelén a pincér tavalyi virslit tálalt a vendég asztalára.

– Tessék elhinni, hogy nem az, ez a legutóbb készült – védekezett a felszolgáló. – Lehet, de mikor? – dörrentett rá a vendég. „– Tegnap. – Tehát nem tavalyi? – Bocsánat, igaz.” Nos, ez a viharos poén mozgatta meg a korabeli rekeszizmokat.

A hasonló beállítottságú Bolond Miska újév alkalmából egy versikével kedveskedett olvasóinak. Íme, a záró két sor: „Tormás virsli, krigli sör, / Mely után szomj nem gyötör.”

Ez a megállapítás manapság, az új esztendő beköszöntével sem veszített semmit érvényességéből.