A nő pirulva, szapora pulzussal vette át az ajándékot

Mint újgazdagék az articsókával megbolondított varjúpörköltet, úgy ízlelgetjük az olyan, pár éve még ismeretlen szakkifejezéseket, mint: női princípium, termékenységi ráta, vagy (ezt csukott szemmel merem csak leírni): genderelmélet.

Steinbach Zsolt

Illusztráció: Shutterstock

A megízlelt dolgok nyilván többféle sorsra juthatnak: kiköpettethetnek, muszájbékaként lenyelettethetnek, de akár lájkversenyt is nyerhetnek. Persze a fenti fogalmak jóval többről szólnak, mint ízlések és pofonok: a nők szerepével kapcsolatos igen eltérő elképzelésekre mozgalmak, politikák, ideológiák épülnek.

Ám egy nőnapi jegyzetnek egy vidéki napilapban nem feltétlenül harcos állásfoglalásokról kell szólnia. A hölgyek előtt talán szerencsésebb némi szelíd derűvel tisztelegni, akár nosztalgiázva is. Mert az idő bizony folyton csak múlik. Ez a történet is elég régi.

A férfi hosszú házasság után különleges ajándékot vett a nejének nőnapra. A diszkrét, rózsaszín díszdoboz átadásakor a nő fülébe súgta: van ám benne dugókulcs is, drágám. Négyféle méretben. A nő pirulva, szapora pulzussal vette át az ajándékot, izgatottan arra gondolva, hogy még ennyi év után is ilyen huncutságokkal lepi meg őt a drága jó férje, ez a pernahajder. Bár történetesen erről a dugókulcsról vagy miről, eddig még ő sem hallott.

A pulzus azonban hamar lelassult. A diszkrét díszdoboz nem huncut dolgokat tartalmazott, hacsak nem tekintjük annak a hölgyeknek kifejlesztett, szerelmeskedés helyett leginkább szerelésre alkalmas szerszámokat. Köztük a négyféle méretű dugókulcsot. De igaz, ami igaz: legalább rózsaszín kivitelben.