A sarkkörön túl folytatják felfedező útjukat a túramotorosok

– Csodaszép város, rengeteg látnivalóval! – jellemezte a fényárba borult Bergent Kancsár J. Zsolt. – De ez érvényes egész Norvégiára, legalábbis arra a részre, amit eddig láttunk ebből az országról. Folyók, tavak, hegyek, gleccserek és fjordok mindenütt, ezt a természeti tájat a tenger szegélyezi. A norvégok vigyáznak környezetükre, rend, fegyelem és tisztaság van mindenhol, szemetet sehol sem láttam. Az utakon nem kell tartanunk száguldozó gépjárművektől, ha a KRESZ tábla nyolcvan kilométeres sebességet engedélyez, akkor biztosak lehetünk benne, hogy senki nem fog nyolcvanöttel autózni.

Bergen után a csapat Trondheimet ejtette útba, ezzel az állomással befejezve Norvégia déli területének felderítését. A motorosok akarva-akaratlan felfigyeltek egy érdekes természeti jelenségre, azaz arra, hogy az esti órák is majdhogynem nappali fényben peregnek le. Akár éjfélkor is lehet olvasni, miután világos van kinn, a szabadban, olyan helyeken is, ahol nincsenek utcai lámpák. A fehér éjszakák – amikor is a világ ezen részén május végétől július végéig a nap alig vagy egyáltalán nem ereszkedik a horizont alá – szerdától még erőteljesebben fényeskednek: hiszen a túramotoros csapat ezen a napon áthalad az Északi-sarkkörön és felfedező útját a hideg éghajlati övezetben folytatja.