A magyar nyelv a legnehezebb, pláne ha szlengről van szó

Sok minden szinte észrevétlenül épül be a szókincsükbe, így volt ez például a Covid-járvány alatt is, amikor a szomszéd Mariska néni szájából a boltban, teljesen természetesnek hangzott a garatmintavétel vagy a pandémia kifejezés is. 

Ezzel szemben az egyetemen dolgozó barátnőm nemes egyszerűséggel használja a slay (ejtsd: szléj) angol kifejezést, amit az egyetemisták, elmondása szerint nap, mint nap használnak. Mégpedig pozitív jelzőként, a klassz, karaj, király, sirály, cool és hasonló, mára rendkívül elavultnak számító kifejezések helyett.

Engem, aki korábban nem nagyon hallotta pozitív szövegkörnyezetben ezt a szót, amit egyébként mészárlásként fordítottunk le, őszintén szólva ez eléggé elgondolkodtatott. Főiskolás éveim alatt szentül meg voltam győződve róla, hogy az idősebb generáció nem hajlandó a korral haladni, ezzel szemben most tíz év távlatából már értem, hogy nem erről van szó.

Nagyon sok új szófordulatot veszünk át külföldről, főként angol nyelvterületről, ami legtöbb esetben szleng, tehát azok sem feltétlenül értik meg, akik egyébként beszélik azt az idegen nyelvet, amelyből az eredeti kifejezést átvették. 

Évtizednyi távolságból vizsgálva a dolgokat teljesen biztos vagyok benne, ha valaki akkor azt mondta volna nekem, hogy ma zabtejjel iszom majd a kávém, azt egyszerűen kiröhögtem volna, pedig mára nemhogy a zabtej, hanem a magtej kifejezés is teljesen elfogadott lett.