A diófa levele sem mérgező, nem kell tartani tőle

Az ősszel lehulló falevelek, elszáradt gallyak láttán sokan egyből lombseprűt és metszőollót ragadnak. Egyre többen vallják azonban azt, hogy erre nincs okvetlenül szükség: a legfenntarthatóbb és a legjobb igazából az, ha otthagyjuk a fa alatt a lehullott leveleket, és akkor azok táplálják a fát. Van, akit azonban zavar a sok lehullott levél. Sokan vélik úgy, hogy mérgező a diófalevél, ezért nem lehet együtt kezelni a többi fa lehulló leveleivel.

Az általunk megkérdezett kertész elmondta, a diófalevelében vannak úgynevezett allelokemikáliák, ezek növekedést gátló, lassító vegyületek. Így valóban lassíthatják alapvetően a komposzt lebomlását, azt azonban fontos megjegyezni, hogy friss állapotban vannak ezek a vegyületek a diófalevelében, mire barnán a levél aláhull, már elenyésző a benne megtalálható ilyen vegyület. Ha mérgező lenne, akkor tulajdonképpen a fű se nőne ki a diófa alatt. Felmerülhet a kérdés, érdemes-e megszabadulni az avartól és elégetni, vagy hagyjuk a fák alatt magától lebomlani.

A legfontosabb, hogy ne égessük el az avart, hiszen ez a legrosszabb, amit csak tehetünk. Az égetéssel ugyanis sok káros, szennyező anyagot juttatunk a levegőbe. Az avarra célszerű úgy gondolnunk, mint az erdőre. Ott sem gyűjt össze senki semmit, hiszen a lehulló levelek tápanyagot nyújtanak a talajnak. Az összegyűjtött avar ugyanezt a célt tudja szolgálni: talajtakaróként hasznosíthatjuk ágyásokban, mulcsként, a komposztként hasznosuló avar így táplálja az évelő növényeket, és a gyomot is visszaszorítja.