A betlikirálynő is kiterítette a lapjait és dobogós lett

A helyi horgász­egyesület vezetője, de emellett közreműködött a hagyományok háza kiállításainak rendezésében, az aratónapok alkalmával vendégcsoportokat kísért agárdi viseletben és szinte a kezdetektől részt vett a település halfőző versenyének szervezésében. 

Nem a véletlen műve tehát, hogy Pesti Gyuláné – akit a községben Ica néven ismernek – birtokosa a település önkormányzata által adományozott Sióagárdért Emlékéremnek. Sokoldalúságának újabb bizonyítékaként nemrég egy bronzéremmel gyarapodott amúgy sem csekély elismeréseinek gyűjteménye. Bármennyire is meglepő, ez az új medál az ulti nevű kártyajátékban elért sikerét fémjelzi. 

– Nagyjából húsz éve kezdtem el ultizni, pontosabban ultizgatni – tekintett vissza az előzményekre. – Saját magam önképzéssel tanultam meg a szabályokat, a partik lejátszásának tudnivalóit. Némi gyakorlat birtokában eleget tettem egyik barátnőm biztatásának és beneveztem asztali versenyekre is. Máig emlékezetes meccseket vívtam például Kiskőrösön, avagy Mezőkövesd-Zsórifürdőn. Avagy Budapesten, a női ultibajnokságon, mert nemcsak a férfiakhoz fűződik ez a kártyás időtöltés. 

Előfordult olyan eset is, hogy egyetlen meccsen hússzor mondott piros betlit, amit tizennyolcszor meg is nyert. Így ragadt rá a betlikirálynő elnevezés. Idővel megismerkedett a kártyajáték hazai ászaival, így a Magyar Ultiszövetség vezetőivel is. 

A Covid azután megakadályozta, de legalábbis jelentősen megritkította ezeket a személyes találkozókat. Így a szervezett megmérettetések, a bajnokságok zöme átkerült az online térbe. Sajnos a mai fiatalok többsége számára, az okostelefonok világában nincs vonzereje ennek a remek kártyajátéknak. 

Az ulti élesíti az elmét 

A bronzérmet eredményező, országos merítésű versengést a tekintélyes Kisvárdai Ulti Club szervezte, még tavaly év végén. A november 13-tól december 18-ig tartó hat forduló egy-egy állomásán átlagosan kilencven-kilencven személy bizonyította tudását. A végső összesítésben a legjobb öt eredmény számított. A sióagárdi versenyző – egy ötvenedik, egy tizenharmadik, egy negyedik, egy második és egy első helyezéssel – a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott fel. A bronzérem a napokban, postai küldeményként érkezett meg számára. 

– Egykor nagyon sokan tudtak ultizni, természetesen főleg a férfiak, akik alapvetően az úgynevezett kocsmai változatot űzték – mondta Ica. – Ahhoz képest némileg módosult a mai versenyulti, bár a lényegi jellemzők nem változtak. Az igaz, hogy egy-egy parti végkimenetele nagyban függhet a szerencsétől. De ezzel együtt is minden esetben szükség van a szellemi erőfeszítésre, így tehát az ulti élesíti az elmét.