Albérletet keresek gyerekkel és kisállattal

Az előbbi társadalmunk kötőszövete, az emberi fajfenntartás sarokköve. De közelítsünk ezt meg érzelmi oldalról is: a gyermekünk az életünk értelme, boldogságunk kulcsa. Kisállat: legyen az hörcsög, cica, kutya vagy egyéb, a természetben betöltött szerepük fontosságán túl még imádnivalóak is tudnak lenni  Mivel az utcákon (főleg a városokban) veszély leselkedik rájuk, szívesen fogadjuk be őket otthonaikba, amiért az állat bizony nagyon hálás; nekünk, embereknek pedig szívet melengető érzés, hogy segíthettünk rajtuk. Jókat lehet velük játszani, időnként hozzánk bújnak, szeretetet adnak.

Most pedig térjünk rá társadalmunk képmutató viselkedésére. A fentebb leírtak lényegét számtalan fórumon, újságban, tévéműsorban kivesézték már, arról azonban ritkán esik szó, hogy amikor egy család albérletet keres (gyerekkel, kisállattal), akkor hirtelen valami ördögi lénnyé torzulnak a lakástulajdonosok szemében az édes, ennivaló kisgyermekek, a cuki kiscicák, a szép kutyusok. Sőt továbbmegyek. Most már egyre több hírdetésben olvasni, hogy kizárólag egyedülállóknak, nemdohányzóknak kiadó, kéthavi kaució, egyes helyeken már három is kell. Meddig fokozódhat ez még? Mi lesz a saját ingatlannal nem rendelkező, dolgos, törvénytisztelő, gyerekes és kisállatos családokkal? Kitaszítottá válnak?