Megoszlanak az előrejelzések, miként sújt le ránk a végzet

Ismét megsokasodtak a világvégével kapcsolatos hírek, ez a jelenség, főképpen ilyenkor, év elején, csalhatatlan ismertetőjele az uborkaszezonnak. Arról, hogy miként is sújt le ránk, emberekre, illetve vélhetően az összes élőlényre a végzet, megoszlanak az előrejelzések. Szerepel a félelmetesnek szánt jóslatok között napkitörés, özönvíz, füstköd és természetesen, mint örökzöld téma, egy aszteroida végzetes becsapódása.

Nincs új a Nap alatt – jegyezhetnénk meg stílszerűen, hiszen ennek a témakörnek több, mint ezer éves múltja van. Ezzel a rémképpel első ízben az ezredik esztendő fenyegette Európát. „Az utolsó évtizedekben abbahagyták a maradandó, időálló építkezéseket” – olvasható Ráth-Végh István egyik művében. Azután „a rémterhes ezre­dik esztendő engedelmesen elbotorkált a többi után.”

Bár a holtbiztos világvégét az emberiségre zúdító próféták rendre csúfos módon megbuktak, ez nem akadályozta meg – s mint látjuk, máig nem akadályozza meg – azt, hogy ne terjedjenek újabb és újabb, általános és közeli pusztulásról szóló jövendölések.

Ami azt illeti, nincs bennük nagy kockázat. Hiszen a felsült jós hivatkozhat arra, amire egyébként összes elődje hivatkozott hasonló helyzetben: a világvége valóban fenyegetett bennünket, de a gondviselés megszánta az emberiséget és elhárította a veszedelmet.