Időutazást tett a pári könyvtár vezetője az egykori magyar tengeri kikötőben

Karnevál nemcsak Velencében van, hanem Rijekában is. Az Adriai-tenger partján található város egykor, Fiume néven, Magyarországhoz tartozott. A kikötő manapság is magyar stílusjegyeket visel. A nézők is táncra perdülnek.

Szeri Árpád

Cs. Mayer Katalin és a karnevál két „űrlénye” (Beküldött fotó)

Végre eljuthattam Fiume városába! Cs. Mayer Katalin sóhajtott fel így elégedetten, amikor is a múlt vasárnap megérkezett a hivatalosan Rijeka nevet viselő horvát kikötővárosba. A tamási Hétmérföldes Turistabusz szállította őt – közel negyvenedmagával együtt – az Adriai-tenger partjára, megtekintendő a Rijekai Karnevált. A pári könyvtár vezetője ugyanakkor elmondta, hogy az említett látványosság mellett legalább ennyire érdekelte a kikötőváros varázsa. Korábban, egy-egy adriai út alkalmával családjával együtt már kétszer is elsuhant Fiume mellett, s mindig fájó szívvel tekintett az egykori magyar kikötő felé.

Séta a kikötő korzóján

Most vasárnap azonban a város szívében állt meg az autóbusz. Az eső is elállt, kisütött a nap és ebben a kellemes időben adott közre néhány fontos, érdekes tudnivalót az idegenvezető a helyszínről. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Fiume volt Európa legforgalmasabb magyar kikötője, mely Hajnal Antal tervező és Baross Gábor közlekedési miniszter keze nyomát viseli magán. Utóbbi személyiségről nevezték el a hajókat fogadó kikötői részt. S az ezerkilencszázas évek elejéig innen tántorgott ki Amerikába közel negyvenezer honpolgárunk. Ezzel együtt Fiume virágzott. Széchenyi István és Kossuth Lajos is sokat tett a fejlődés érdekében, hiszen Fiume közvetlenül Magyarországhoz tartozott. Magyar kormányzó irányította, magyar hivatalok, képviseletek működtek a magyar építőművészek tervezte, csodás épületekben.

„Fiumei kikötőben áll egy hadihajó” (Beküldött fotó)

– A Korzón sétálva mintha időutazáson vettünk volna részt – idézte fel élményeit Cs. Mayer Katalin. – A magyaros stílusjegyek okán akárha a budapesti Andrássy út költözött volna a tengerpartra. Megtekintettük a pontosságáról híres Óratornyot, a Szent Vitus székesegyházat, az Operaházat, a Batthyány villát. Mindenhol kedves kávéházak, cukrászdák köszöntek ránk. Megértettem azt, hogy miért is szeretett idejárni Jókai Mór. S azt is, hogy miért is lehetett ez a csodás város Európa Kulturális Fővárosa 2020-ban.

Egyetlen nagy, színes kavalkád

A Rijekai Karnevált negyven esztendeje rendezik meg, évente úgy tízezernyi fellépővel. Fiume nem véletlenül a kapta a „Sokféleség kikötője” nevet. Erre a rendezvényre Horvátország minden részéről és annak határain túlról is érkeznek tradicionális, illetve egyéb, ötletes karneválozók.

Felvonulnak az iskolák, egyetemek tanulói, munkahelyek dolgozói, falvak, városok lakói. Sokan adnak elő ószláv, mitológiai elemekkel tűzdelt, humoros, vidám jeleneteket. Így lesz az egész egyetlen nagy, színes kavalkád. A nézők egy része ugyancsak jelmezben, táncra perdülve figyeli a felvonulást.

Szkafanderes lányok is bemutatkoztak a közönségnek (Beküldött fotó)

– Mindenki vidám és én is elfelejtettem, hogy alig aludtam az úti izgalom miatt és fáradtan érkeztem – jegyezte meg Cs. Mayer Katalin. – A karnevélt látva azon is tűnődtem, hogy milyen jó is lenne, ha az egész világ így tudna ünnepelni. Ahol béke van, ahol nem számít, hogy ki, milyen nyelven beszél. Mindenki örülne egymásnak, a tengernek, az életnek. Hazaúton Ady Endre versének egy részlete járt a fejemben: „Az én jachtomra vár a tenger, / Ezer sátor vár énreám”. Fiume visszavár és remélem, egyszer még vissza is megyek oda.