Éva Faddról indult, Mallorcán él, bejárta Peru és Costa Rica vadregényes tájait

A nagy változást egy találkozás okozta a faddi lány életében. Szlovéniában, egy vadvízi kajakozáson ismerkedett meg párjával, Lászlóval, aki éppen akkoriban kapott munkát Mallorcán. Éva vele tartott a Földközi-tengeri spanyol szigetre, ahol egy különleges világ fogadta, kék tengerrel, romantikus öblökkel, fehér homokkal és zöld pálmafákkal.

– Az első időkben Cala d’Or településen éltünk, hamarosan én is el tudtam helyezkedni felszolgálóként – kezdte történetét Horváth Szabó Éva. – Eltelt három év, közben oda-vissza bejártuk a szigetcsoportot, Mallorcát megismertük a földről, a vízből, a levegőből. Egyik nap éppen a nappalinkban ültünk, amikor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megkérdeztem páromat: nem megyünk el Peruba? – Jó, menjünk! – vágta rá.

Hogy miért éppen Peru? Éva rövidre zárja a találgatást: – Ha már álmodunk, akkor álmodjunk nagyot! De azt azért hozzátette, hogy az ősi inka kultúra régóta érdekelte, Machu Picchu romvárosát mindig is látni szerette volna a saját szemével. – Valóban lenyűgöző érzés volt ott állni az Andok fennsíkján és letekinteni az időtlenséget sugalló romokra.

A két hónapos, bakancsos-hátizsákos túra természetesen számos egyéb élménnyel is szolgált. Néha kellemetlennel is. – Arról már korábban tudomást szereztünk, hogy a közbiztonság gyenge lábakon áll Peruban, mint általában Dél-Amerikában. Nekünk szerencsénk volt, annak ellenére, hogy sokszor éjszaka utaztunk, holott a lelkünkre kötötték, hogy ilyesmit semmi esetre se tegyünk. Jellemző példa, hogy Peruban a buszok megállításának és az utasok kirablásának megelőzése érdekében az összes felszálló arcát videokamera rögzíti...

A páros kalandvágyó természetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Machu Picchu bejáratánál, mikor a turisták elindultak jobbra, akkor ők elkanyarodtak balra. Megérte.

– Felfelé haladva az egész környéket gomolygó pára és köd borította – idézte fel a különleges látványt Horváth Szabó Éva. – Azután egyszer, a felhők felett elénk bukkant a nap és verőfényben csillogtak a hegyormok... Mindezt megtoldottuk a Colca kanyon hat napon át tartó felfedezésével, illetve egy másik, négy napos túrával, amikor is átkeltünk egy 4750 méter magas hágón, a Punta Union-on. A Colca kanyonban történt velünk, hogy egyik este a sátrunkban pihenve tompa puffanásokat hallottunk. Valakik, valahonnan kövekkel dobálták szálláshelyünket. Egész éjszaka ügyeletet tartottunk, felkészültünk a legrosszabbra, de szerencsére más nem történt.

Legalábbis Peruban. Merthogy a hazaérkezést követő éjszaka, már Faddon, Évát váratlanul leverte lábáról egy betegség. Az a vírus a dél-amerikai ország fővárosában – Limában – eltöltött utolsó napon, egy hostel csapvízéből került a szervezetébe, fogmosás közben. Egy hetes hányás, hasmenés, lázas állapot és két nap kórház lett a vége.

Ez azonban nem szegte kedvét a faddi fiatalnak, aki ekkor már újabb kalandtúrákon törte a fejét. Szintén párjával, gyalog végigjárta az El Camino zarándokutat a franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Port-tól a spanyolországi Santiago de Composteláig, 32 nap, 840 kilométernyi táv. Majd egy újabb hirtelen ötlet hatására Costa Ricát választotta úti célnak. Ez az ország Közép-Amerika trópusi területén található. Itt, az esőerdők birodalmában egy hónapon át egészen közelről tanulmányozhatta a krokodilokat – avagy kajmánokat –, valamint a mérges kígyókat is.

– Párommal együtt kajakoztunk egy nyugodt, háborítatlan folyón, ahol a víztükörből időnként kibukkant egy-egy pikkelyes krokodilfej. Nem azokról az óriás méretű hüllőkről van szó, hanem a jóval kisebbekről – tette hozzá megnyugtatásként. – Az igazán nagyokat egy hídról néztük meg, amint éppen a parton sütkéreztek. De nem ez az állat tette rám a legnagyobb hatást, hanem a kolibri. Ez a kisujjnyi madár képes egy helyben tartani magát repülés közben, így szívja ki a nektárt a virágokból.

A páros az ország mindkét tengerpartjára eljutott, mivel az Atlanti-óceántól átvágták magukat a Csendes-óceánig. Leírhatatlanul szép helyeken jártak, de azért Éva hozzátette: Mallorca olyan különleges helyet foglal el a szívében, hogy még Costa Rica vadregényes világa sem tudta felülmúlni azt.

Önkiteljesítése újabb állomásaként két éve elvégzett egy aerobic edzői tanfolyamot és még ugyanebben az évben barátnőjével végigjárta a Camino Portugest is – 21 nap, 620 km. Tavaly nyáron egy régi álmát valósította meg, elkezdett teniszezni egy profi edző irányításával. Emellett hobbiként belekóstolt a futásba is. – Bár nem állíthatom, hogy szeretek futni, mégis, tavaly októberben teljesítettem életem első félmaratonját Palmában, aztán még egyet Siófokon. Erre büszke vagyok!

A legutóbbi, területileg is kiterjedtebb kirándulást az Azori-szigetek, Madeira, Dél-Portugália túra jelentette. Azt gondolhatnánk, hogy Dél- és Közép-Amerika után ez már csak egy rutin feladat volt. Az öt hetes utazás azonban merőben más volt, mint az összes korábbi, hiszen Éva ezúttal teljesen egyedül vágott neki. Így is felejthetetlenre sikeredett.

A következő nagy kaland ismét Mallorcán vár Éváékra, miután egy kajakos vállalkozás beindításán fáradoznak. László ezt a sportot űzte versenyszerűen, a mai napig ez a hobbija. Kajaktúrákat szerveznek majd, hogy más is megtapasztalhassa azt a sok csodát, amit ők már számtalanszor átéltek. Nos, Horváth Szabó Éva, az egykori falusi lány valóban messzire jutott, és nemcsak térben.