A kisebb súlyú bárányokat keresik idén húsvét előtt

Idén későn lesz húsvét – április 20-án – ennek megfelelően április elején kezdik majd átvenni az ünnepre szánt bárányokat. A juhászok gondban vannak, nehéz ugyanis úgy időzíteni, hogy a kisbárányok súlya majd a szállításkor ne legyen több harminc kilónál. Az árakról egyelőre keveset beszélnek a felvásárlók, de évek óta alig van elmozdulás ezen a területen.

Ha korán van a húsvét, akkor a nagyobb súlyú bárányokat keresik, ha későn van – mint az idén – akkor a kisebb súly a kelendő. Mindig az kell, ami éppen nehezen megvalósítható, állítják a juhászok.

Keller Ferenc bajai felvásárló kérdésünkre elmondta, egyelőre még nem az ünnepekre szállítják az állatokat, ugyanakkor a tendenciát már látni, jelenleg a 24–30 kilós bárányok kellenek az olasz piacnak, ők ugyanis a legnagyobb tételben vásárlók. Sem a meg­adott súly fölött, sem alatta nem veszik át a bárányokat. Nehéz a helyzet, hiszen egy kamionra 600–650 állat is felfér, ekkora mennyiségnél nehéz azonos minőséget összeválogatni. Ebben a gazdák sem igazán partnerek, mondta a felvásárló, sok a túlsúlyos állat. Az olaszok mellett kisebb tételt még az osztrák, illetve az arab piac is megvásárol, de idén ők is a kisebb súlyú egyedeket keresik.

Bognár Ferenc gazdálkodónak Felsőnána mellett, Rudolfmajorban vannak állatai, köztük juhok is. Idén tavasszal hatszáz bárányt szeretne értékesíteni, jelenleg még kicsik, „tizenpár kilósak”, ha naponta negyven dekát tudnának hízni, akkor húsvétra talán elérik a 24 kilót. Ő szerencsés ebből a szempontból, mert úgy időzítette az anyajuhok ellését, hogy az ünnepekre elkerüljék a bárányok a túlsúlyos méretet. A gazdálkodó ennek ellenére azon mérgelődött, hogy a felvásárlók játszanak az árakkal – mint mondta, olyanra is volt példa, hogy húsvét után emeltek árat, akkor, amikor már mindenki eladott mindent.

Czigler Károly, diósberényi juhász szerint mindig arra van a piacnak igénye, amiből kevés van. Az állattartóknak ki kellett számolniuk, mikor fedeztessék az anyajuhokat, hogy a bárányok időben szülessenek. Czigler Károly szerint ez 2,5 hónappal húsvét előtt lenne az ideális. Az ő gazdaságában 250 bárány vár szállításra. Jelenleg is folyik az értékesítés, bár ezeket az állatokat még nem az ünnepekre szállítják. Pillanatnyilag a 20–24 kilós példányokért kilónként 920 forintot fizetnek, ami ennél nagyobb, ott a következő kategóriánál ötven forintot levonnak, a rákövetkező súlykategóriánál pedig már száz forintot.

Keller Ferenc bajai felvásárló szerint a juhászok, a kevés bevétel miatt nem cserélik le időben az anyajuhokat, így azok kiöregednek. Az is gond, hogy nem foglalkoznak az állattartók eleget azzal, hogy a szaporulat jó minőségű legyen. A merinó és a fehér bárányokat keresik a feldolgozók. A fekete bárányok nem kellenek, mert nem tudják befesteni a fekete gyapjút.

Kevés bárány- és birkahúst eszik a magyar, évente átlagosan csak húsz dekát fogyasztunk fejenként. Ez az oka annak, hogy nincs ára a hazai piacon a birkának, még húsvét előtt sem, állítják a szakemberek. A magyar bárányok több mint kilencven százalékát Olaszországban adják el. Hazánkban mintegy hétezer juhászatot tartanak számon, ezek jelentős része kisebb családi vállalkozás.

Kiöregedett a szakma, kevés a juhász

Czigler Károly szerint az a baj, hogy a megyében élő juhászok megöregedtek, és nincs aki átvegye tőlük a stafétát. Egy kívülálló számára a juhászkodás ráérős, unalmas munka, naphosszat csak a mezőn ácsorognak, üldögélnek, pedig érteni kell az állatokhoz. Egy juhász észreveszi, ha a birka nem a szokott módon legel, nem úgy mozog, ahogy máskor, vagy lesántult. A kisbárányokat is etetni, itatni kell. Az állattartó számára nincs hétvége, ünnep, mindig dolgozik. Czigler Károly elmondta, a környéken is próbálkozott több fiatal gazda juhtartással, amihez jelentős összegű támogatást is kaptak az uniótól, de sajnos be kellett látniuk – amikor a felvásárló nem vette át tőlük a sovány, csupa szőr bárányokat –, hogy hiányzott a gyakorlat, amit bizony a könyvekből nem lehet megtanulni.