Kevés volt az eső, így nem nőtt meg a fű

– Amikor még a falusi háztartásokban neveltek egy-egy tehenet, néhány birkát, sertést, valamint nyulat, tyúkot is tartottak, akkor a településhez tartozó közös legelőn őrizték az állatokat. Akkor tartották azt a hagyományt a gazdák, hogy Szent György napján kihajtották az állatokat a legelőre, majd ősszel behajtották az istállóba. Az elmúlt évtizedekben sokat változott a világ, ma már a falvakhoz tartozó közös legelő sincs meg, és vidéken sem jellemző a sertéstartás – sokba kerül, sok vele a munka, szaga van, mondta Horváth Péter bátaszéki állattartó.

A támogatások ellenére csökkent a haszonállatok száma a megyében. A statisztikai hivatal adatai szerint decemberben 455 ezer tyúkot tartottak számon, négy évvel korábban 750 ezret. Az országos mezőnyben ezzel az utolsó helyek egyikén áll a megye. Juhból 41 ezret tartottak nyilván decemberben, négy évvel korábban 52 ezret, ezzel a középmezőnyben vagyunk. Sertésből tavaly 156 ezret számoltak össze, 2016-ban 175 ezer volt a számuk, ez megfelel az országos átlagnak, ahogy a szarvasmarhák száma is. Ebből tavaly 27 ezret tartottak nyilván, négy évvel korábban 31 ezer darabot.

Bajusz Bálint bogyiszlói juhász elmondta, ahol még tartanak állatokat, ott valóban április közepe környékén hajtják ki azokat a legelőre. Egyrészt a birkáknak is kell a mozgás, másrészt spórolni lehet ezzel a takarmányon. Idén sajnos nagyon gyenge állapotban vannak a legelők a szárazság miatt.

Hasonlóan vélekedett Bognár Ferenc gazdálkodó, akinek Felsőnána mellett vannak állatai, köztük juhok és szarvasmarhák. A napokban bejárták a területüket, ellenőrizték a gyep minőségét és azt tapasztalták, hogy olyan nagy a szárazság, hogy nem nőtt meg a fű, így még a juhokat sem hajtották ki. Tavaly áprilisban is hasonló volt a helyzet, de májusban annyi eső esett, hogy a gyepek minősége helyreállt. Bognár Ferenc elmondta, az első és az utolsó lekaszált lucernából szenázst készítenek, a többit szénaként etetik meg az állatokkal.

Egy átlagos évben ilyenkor csordába állítják az állatokat, ami azt jelenti, hogy a megfelelő teheneket a borjaikkal összepárosítva a legelőre eresztik, és egyben sor kerül az állatok féregtelenítő kezelésére is, amit ősszel megismételnek, mondta Bognár Ferenc.

A hagyomány szerint április 24-én, Szent György napján a boszorkányok kimennek a rétre, ott lepedőt húznak végig a földön, majd a belőle kicsavart harmatot megitatják teheneikkel, juhaikkal, akik ezután zsírosabb tejet és sok utódot produkálnak. Régebben a falusi háztartásokban neveltek egy-egy tehenet, néhány birkát, sertést, tartottak nyulat, tyúkot. A településhez tartozó közös legelőre a gulyás terelte ki naponta az állatokat. Szent György napjának ekkor volt nagyobb jelentősége, hiszen ehhez a dátumhoz igazították a legelőre való első kihajtást.

Szegény ember tehene a kecske

A megyében a juhászatokban kap helyet a kecske, van, ahol nagyobb, van, ahol kisebb számban. A kecsketejnek nincs kvótája, így korlátlanul adható el az unióban. Tolna megyében az elmúlt években több olyan településen – például Závod, Mucsi, Ozora, Kisvejke környékén –, ahol a munkanélküliség jelentős, a szociális földprogram keretében próbált kecsketartással foglalkozni több család. Utólag be kell látni, volt akinek ez nem hozott sikert, de volt olyan család, ahol sajtkészítésbe is kezdtek. Aki sikerrel járt, az megtanulta, nem elég tartani az állatot, azt rendszeresen fejni is kell, illetve a tejét feldolgozni, értékesíteni. A kecsketej minősége kiváló, nagy a tápértéke, magas a kalciumtartalma. Ötven kecske, ha fejik és a tejét feldolgozzák, már eltarthat egy családot.

Borítókép: Szűcs Gábor (jobbra) birkáinak is kevés fű jut idén