A Tam-Bau erős ellenszélben is tartja a követendő irányt

– Ilyenkor egy kicsit felegyenesedünk, megtöröljük a homlokunkat, megpihenünk, hogy azután így feltöltődve összpontosítsunk az előttünk álló feladatokra – mondta Kólya József. – Az előretekintéssel szemügyre vehetjük jövőképünk azon elemeit is, melyek meghatározzák feladatainkat és tevékenységünket. 

– Ezt a gondosan tervezett jövőképet néha váratlan események homályosíthatják el. A Tam-Bau Kft. is megküzdött a koronavírus-járvánnyal? 

– A vírusveszély nálunk is jelen volt, és úgy látom, egy darabig jelen is lesz. A kezdetektől az volt a hitvallásunk és a gyakorlatunk is, hogy a szükséges mindennapi fegyelmezettség mellett tegyünk meg mindent a vírus ellen és dolgozzunk úgy, mintha nem létezne. Mindent megtettünk a pandémia elleni védekezésben, erre ösztönöztük dolgozóinkat is. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy nem lettünk gócpontok, jóllehet kereskedelmi bázisként is működünk. Egyetlen brigádunk került tíznapos karanténba, de cégünk egy percre sem állt le és gazdasági szempontból jelentősebb törés, visszaesés nélkül vészeltük át a legnehezebb időszakokat. Egyéni sorstragédiák sajnos elérték több munkatársunkat is. 

– A járvány után vagy mellett újabb tragikus esemény következményeivel kell számolnunk. Szomszédságunkban háború dúl. Ennek a viszálynak a hatását megérzi a Tam-Bau? 

– Személyes véleményem szerint az orosz–ukrán háborúnak gazdasági szempontból és nemzetközi szinten már most van két vesztese. Az egyik az építőipar, a másik a gépjárműgyártás. Utóbbi területet tekintve nagyon sok a megrendelési állományunk – beszéljük teherautókról, nyerges vontatókról, földmunkagépekről –, melyek az év legvégső időszakában vagy csak a következő évben teljesülnek. Holott év eleji teljesítésekre szerződtünk. De ezt a gondot még tudjuk kezelni, legalábbis egy ideig. Ennél azonban sokkal súlyosabb gondot jelent az építőipari termelés mindennapjait érintő anyagellátás akadozása. 

– Mely anyagokról van szó elsősorban? 

– Fa, acél és energia. Ami a fát illeti, ott még valamelyest képesek vagyunk kezelni a helyzetet, hiszen odafigyeléssel, logisztikával, előre gyártott zsaluelemeinkkel meg tudjuk oldani a faszerkezetek kiváltását. Az acélszerkezeteknél ezt már nem tehetjük meg. A magánszférában jelentkező építészeti beruházásoknál, az alépítmény- és felépítményszerkezeteknél egyaránt nélkülözhetetlenek az acél- és betonacél termékek. Ebbe a sorba tartoznak a könnyűszerkezetes acélcsarnokok is. A harmadik súlyosbító tényező az energiaválság. Mi napkollektoros cég vagyunk, elektromosenergia-igényünk csekély, gázfelhasználásuk pedig gyakorlatilag a nullával egyenlő. A megújuló energia felhasználásának köszönhetően fázni ugyan nem fogunk, de gép- és eszközparkunknak gázolajra van szüksége. Szintén ez az egyre dráguló energiahordozó működteti a kemencéket a cement gyártásakor is. Ebből az építőanyagból a korábbihoz képest kevesebb mennyiséget tudunk beszerezni. Tizennégy munkaterületünk mindegyike betonfelhasználó, tehát nem nélkülözheti a cementet. 

– Ebben a helyzetben, amikor időnként, kis túlzással élve, a lenni vagy nem lenni kérdéssel kell szembesülni, van-e lehetőség fejlesztésre? 

– Állami, kormányzati szinten szerencsére több olyan intézkedés is született, melynek jótékony hatása mind társadalmi, mind gazdasági vonatkozásban érződik. Nálunk, a Tam-Bau működésében is. Minden nehézség ellenére is beszámolhatok egy nálunk zajló, friss beruházásról. Telephelyünkön készítjük elő annak a kétezer négyzetméteres alapterületű csarnoknak a létesítését, melyben teljesen új technológiával gyártunk majd beton­elemeket. Terveink szerint a nyárra el is készülünk a létesítménnyel, és kezdődhet a próbaüzem. A szakadatlan verseny folyamatos képzést követel nálunk is, s bár az építőipar fizikai tevékenységet is igényel, egyre általánosabb és kiterjedtebb a befektetés a humánerőforrásba. Azaz egy gyakorlati példával élve: azon dolgozónk, aki néhány évvel ezelőtt egy hagyományos dózert vezetett, ma több százezer eurós, csúcstechnológiát képviselő, számítógép-vezérelt, multifunkciós járművet kezel. Mindeközben társaságunk törekszik arra, hogy ez működésének minden területén mielőbb hasonlóképp legyen. Hiszen csak így őrizhetjük meg tartós piaci szerepünket az építőiparban, ahol munkánkkal már letettük névjegyünket. 

Az alapító két gyermeke is segíti a mindennapi munkát

Korszerű és kiterjedt műszaki bázis, szakmailag magasan képzett munkatársi gárda és kellő társadalmi felelősségtudat. Egyebek mellett ezek a meghatározó erények jellemzik a középvállalkozásnak számító céget. A harminc évvel ezelőtti megalakuláskor szinte a nulláról indult a csapat. Mára a kilencven és száz fő közötti alkalmazotti létszámmal rendelkező Tam-Bau Kft. a megyén túlmutató szereppel bír. Három üzletággal foglalkozik. Az építőmesteri üzletág elsősorban élőmunkaerős szakmai tevékenységen alapul, a nagygépes ág a földmunkákban, bontási munkákban, autópályák építésében jeleskedik, s mindehhez jön az építőanyag-kereskedelem. Az alapító-tulajdonos 1964-ben született Szolnokon. Diplomát Baján szerzett 1984-ben, vízellátási és csatornázási mélyépítő üzemmérnök szakon. Három fia van, közülük kettő, az építőmérnök és közgazdász Kólya Viktor, valamint az agrár végzettségű Kólya Roland már a cégnél dolgozik.