Itt van a lekvárkészítés szezonja, érik a kajszi, szilva

Nemcsak pénzt takaríthat meg, de egészségesebben is táplálkozhat az, aki időt szán a befőzésre, savanyúság, lekvár vagy szörp készítésére. A piacon az ember most kedvére válogathat a zöldségekből, gyümölcsökből. Sajnos semmi sem olcsó, a barack és a szilva kilója 5-600 forint, a meggy és a málna még drágább, a paprika ára is közel van a 800 forinthoz, a paradicsom olcsóbb, 400-ért is lehet venni belőle. Ha viszont a bolti árakat nézzük - egy üveg lekvár, kompót vagy lecsó - szinte megfizethetetlen, pedig például a lekvár gyümölcstartalma jó esetben negyven százalék. 

Mutasd az éléskamrádat, és megmondom, milyen háziasszony vagy – mondták a nagyanyáink. Aztán eltelt pár évtized, valahogyan kiment a divatból a házi lekvár vagy a szörp készítése. A családanyák egy része azt mondja, nincs ideje ezzel pepecselni. Minek bajlódjon vele, amikor a boltban is meg lehet vásárolni. A jobb minőségű dzsemek, befőttek méregdrágák, és az ember nem tudja, milyen tartósítószereket tettek bele. Kellett néhány „élelmiszer-botrányos” év, hogy ismét divatba jöjjön az a nézet, hogy az a legegészségesebb étel, amit az ember maga készít. Aki már egyszer is befőzött, az tudja, milyen jó érzés ősszel vagy télen elővenni a kamrából a nyár ízeit őrző kis üvegeket.

Simon Attila szekszárdi tornatanár szívesen készít a családjának – immár évek óta – befőttet, lekvárt, lecsót, szörpöt, sőt idén megpróbálkozott az aszalással is.– Van egy kis kertünk, ami ott megterem, abból teszünk el télire – mondta a háromgyermekes apuka. – A meggyből, ribizliből nemcsak lekvár, de szörp is készült. Igyekszem minimális tartósítószert használni, a befőtteket dunsztolom, úgy konzerválom. A két nagylányom is sokat segít, felcímkézzük, szépen díszítjük az üvegeket.

Mindenkinek van egy jó receptje, amit a mamájától, édesanyjától örökölt. Az abban álló cukormennyiség ugyan nem szigorú törvény, csökkenthető, de mivel a cukor nemcsak édesít, hanem konzervál is, ha kevesebbet használunk belőle, akkor növelni kell a gőzölési időt vagy a tartósítószer mennyiségét. Konzerválószerként a szalicilt vagy a benzoesavas nátriumot szokták alkalmazni, az egészségre egyik sem ártalmas. 

Aki idegenkedik tőlük, az ne keverje el az egész befőzendő mennyiséggel, hanem csak a gyümölcs tetejére tegye, amit felbontáskor el lehet távolítani. A befőzésnél mindig figyelni kell a zselépor csomagolásán feltüntetett adagolás ajánlására. Ha túl sokáig főzzük a keveréket, az könnyen elveszítheti a zselésítő hatását. A habot távolítsuk el főzés közben, és a lekvárt, befőttet mindig forrón töltsük az üvegekbe.

Érdemes a szilvalekvár elkészítésével is próbálkozni. Van egyszerű megoldás is. Sokakat az tart vissza a szilvalekvár főzéstől, hogy a tűzhely mellett kell állni órákig és kavargatni a fazékban rotyogó lekvárt. Nagyanyáink ezt üstben az udvaron művelték. Van egy egyszerű és kényelmes megoldás is, a szilvát csak el kell teríteni egy tepsiben, betenni a sütőbe, a szilva mennyiségétől függően 4-6 órán át sűrű dzsemmé sül. A forró lekvárt üvegekbe töltjük, dunsztoljuk és pár nap múlva a polcra tehetjük. Ugyanolyan finom, mint az üstben készített változata.

Aszalással is lehet tartósítani

Érdemes az aszalást is kipróbálni, még drága gép sem kell hozzá. Egy tiszta ruhán a felaprított gyümölcsöt, zöldséget, gyógynövényt, gombát tegyük ki a napra, egy tüllel letakarva, hogy a legyek, por ne férjen hozzá. Az aszalást addig kell folytatni, amíg a gyümölcsök víztartalma húsz-huszonkét százalékra, a zöldségeké hét-nyolc százalékra csökken. Ez két-három nap alatt következik be, de a fűszernövények levelei akár néhány óra alatt megszáradnak. Az aszalványokat hűvös, száraz helyen tárolhatjuk tüll, vászon vagy papírzacskóban akár tavaszig.

Legalább ilyen egyszerű a lecsó elkészítése télre. Paprikával, paradicsommal, hagymával ugyanúgy készítjük el a lecsót, ahogy a szezonban, annyi különbséggel, hogy nem teszünk bele tojást, rizst vagy szalonnát. A forró, kész lecsót üvegekbe töltjük, száraz dunsztba tesszük két napra.