A keltetést is maga végzi az őstermelő

Egyesek csodálkoznak, mások meg azon csodálkoznak, hogy egyesek csodálkoznak azon, hogy egyre kevesebben tartanak baromfit. Napjainkban, amikor egy naposcsibe hétszáz, egy naposkacsa nyolcszáz, egy naposliba 2500 forintért kapható, és a takarmányárak is az egekbe szöktek, drága kedvtelés a baromfiudvar benépesítése. (Az eladásra kínált napos szárnyasok általában 3-5 naposak.)

Persze vannak, akik nem adják fel, csak kisebb-nagyobb változtatásokat eszközölnek, keresve a spórolási lehetőségeket. A faddi Benis Brigitta 13 éve őstermelő. Baromfival 8-9 éve foglalkozik, s most úgy döntött, hogy maga keltet.  

– Hagyományos baromfiudvart tartok fenn – mondja –, csibékkel, kacsákkal, libákkal, gyöngytyúkokkal. Szemes takarmánnyal etetek, nincs táp, nincs szójával felpumpált állat, viszont van sok munka, egész évben, reggeltől estig. Nem nagy az állomány, de törődést igényel, ha minőségi húst akarunk előállítani. Általában a baráti, ismerősi körben lévők megveszik, amit eladásra kínálok, de volt már vásárlóm távolabbi helyekről is. Ami jó, annak terjed a híre. 

A megtérülést firtató kérdésre azt felei a termelő, hogy nem szabad szívbajosnak lenni a mai világban, meg kell kérni az árát annak, ami jó. 

– El kell felejteni a régi gyakorlatot – hangsúlyozza –, hogy az ember a saját munkája díját nem számítja bele az árba! A szobafestő se csak a festék árát kéri el! Én is etetek, vágok, ólat, kerítést készítek. Csak egy példa: egy 25 méteres kerítésdrót 36 ezer forint. Annak az árát ki kell termelni! A kulcsszó a szabadtartás. Amihez tér kell a baromfinak. Körbekerített tér.

Sokféle szárnyastartás létezik a nagyüzemi tízezres állatsereglettől a nagymama tíz tyúkjáig. Benis Brigitta kis gazdálkodónak tartja magát, s nem is kíván nagyra nőni.

– Meg kell találni azt a piaci rést, ahová beférünk, és ahol boldogulni tudunk – mutat rá. – Nagy igény van a minőségre; én ezt céloztam meg. A hagyományos háztáji tartás, amilyen gyerekkorunkban volt, az eredményez minőségi tojást és húst. Azok, akik csak a számokat nézik, akiknek mindegy, hogy mit esznek, csak olcsó legyen, nem tartoznak a vevőim közé. Ők megveszik a háromkilós, öreg, letojt tyúkot, amelyik ki tudja milyen tápon nevelkedett, napot sosem látott, 1200-ért. Egészségükre!

Hullámvölgyeket mindenki átél. A faddi őstermelőnek is voltak nehezebb időszakai, de összeszedte magát, s továbblépett.

– Egy-két évvel ezelőtt nagyon elegem lett – emlékszik vissza –, és abba akartam hagyni. Aztán újra átgondoltam a dolgot, hogy mennyi munkát, pénzt, szabadidőt áldoztam én arra, hogy eddig eljussak. Hogy számítanak rám az emberek, jönnek a kedvező visszajelzések, előjegyeztetik a vásárlásokat… Mindez túljuttatott a lehangoltságon, és folytattam. Kellemes érzés, hogy jó szívvel gondolnak rám, kedvelnek, és bármikor, bármelyik vevőmnek a szemébe tudok nézni.

Benis Brigitta 1970-ben született. Faddon él, egy öccse van. Dísznövénykertész végzettséget szerzett 1987-ben, virágüzletet nyitott 1993-ban, amit 2001-ig működtetett. Közben, munka mellett, leérettségizett, és elvégezte a négy félévet a kertészeti egyetem menedzsment és marketing szakán. A záróvizsgára családi okok miatt nem ment el.

Településmenedzserként dolgozott a faddi polgármesteri hivatalnál, aztán, mikor 2002-ben bejutott a képviselő-testületbe, helyénvalónak érezte a munkahelyváltást. Paksra ment dolgozni, a településüzemeltető kft.-hez, parkfenntartási részlegvezetőnek. Ott 2009-ig maradt, aztán egy kertépítéssel és parkfenntartással foglalkozó vállalkozást hozott létre, ami sajnos nem bizonyult életképesnek.

Jelenleg őstermelőként tevékenykedik. A helyi közélet aktív szereplője. Ötletgazdája és kivitelezés-irányítója volt például annak a projektnek, mely során több mint négyszáz fát ültettek a Bartal-csatorna mentén.