Több mint négyezer magyar katonáról van adat a kötetben

A tolnai hadosztály a Don-kanyarban című, szép kiállítású kötetet az Aradi Gábor–Szabó Péter szerzőpáros jegyzi. A nemrég Szekszárdon, a megyei Levéltárban is bemutatott kiadvány egy év közös munkáját, annak eredményét tartalmazza.Aradi Gábor a Tolna Megyei Levéltár munkatársa, ezen minőségében számos elsődleges forrást tanulmányozott át és közölt a könyvben.

– Szabó Péter hadtörténész és Szilágyi Mihály helytörténész közös munkája, a Tolnai honvédek a Donnál 2002-ben jelent meg – mondta el lapunknak Aradi Gábor. – A mi kötetünk annyiban ad újdonságot, hogy nemcsak a Tolna megyei honvédekkel foglalkozik. Hanem bemutatja a XII. könnyűhadosztály más megyékből, így Fejérből és Baranyából is besorozott katonáit. Mindezen túl létrehoztunk egy olyan listát, mely több mint négyezer, frontra vitt személy legfontosabb, anyakönyvek által is pontosított adatait tartalmazza. S még valami: Szilágyi Mihály könyvében több – ma már ugyancsak néhai –, a Doni ütközetekben részt vett személy életrajzát olvashatjuk. Esetükben is – egy-két kivétellel – megtörtént az adatpontosítás, sőt, a rokonok, leszármazottak segítségével valamennyiükről készítettünk egy rövid életrajzot is – mondta Aradi Gábor. – Ezek ugyancsak szerepelnek a kiadványunkban. Mindent összegezve, Szilágyi Mihály nyomdokaiba lépve, az általa felrajzolt képet igyekeztünk levéltári forrásokkal, korabeli sajtóanyaggal kiegészíteni.

Az idő könyörtelen múlik. Ezt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a másfél évtizede Szilágyi Mihály által megszólaltatott, egykori frontkatonák közül már senki sincs az élők sorában. Sőt, Aradi Gábor már azzal volt kénytelen szembesülni, hogy a leszármazottak, így a gyermekek is egyre kevesebben vannak. Ez nemcsak önmagában szomorú, hanem távlataiban is: hiszen örökre ismeretlen marad számos olyan történet, mely hozzájárulhatna egy drámai kép további élesítéséhez. Aradi Gábor azért így is találkozott több érdekes, figyelemre méltó adalékkal.

– A besorozás nem volt éppen örömteli dolog a sorkötelesek számára. – Mégis, a leszármazottak elmondásából kiderült, hogy édesapjuk, bár nem lelkesedett a háborúért, mégis keményen küzdött, akkor is, ha éppen másodjára, avagy harmadjára hívták be és vitték egyből a frontra.

Mert ilyesmi is előfordult, nem is egyszer. Azaz, a legénység egy része már az 1942-43-as doni csaták előtt is részt vett a terület-visszafoglalást megvalósító hadjáratokban. Sőt! Azok, akik szerencsésen visszatértek a Don mellől, egy újabb behívóval, 1944-45-ben is harcolhattak. Akadt, aki írnokként szolgált, de egy kritikus megjegyzés miatt – míg mi a golyózáporban szenvedünk, addig ti itt hátul könnyen elvagytok – az első vonalba kérte magát. Súlyosan megsérült, fejlövést kapott: ha a lövedék akár csak egyetlen milliméterrel is eltért volna a röppályától, akkor azonnal meghalt volna... Olyan katonáról is tudunk, aki a doni ütközetben szerzett sebesülése miatt idehaza, Tolnán rokkantosítva lett. Szovjet parancsra, már 1945 januárjában utazott be Szekszárdra, pechére: mert azonnal lefogták és kivitték a Szovjetunióba, hadifogságba.

Ami a két szerző közötti munkamegosztást illeti: Szabó Péter írta meg az összes hadtörténeti-katonai vonatkozást, Aradi Gábor pedig – idézzük szóhasználatát – rabszolgamunkával igyekezett az anyakönyvekben minden személyes adatot ellenőrizni. A levéltáros a rá jellemző szerénységgel és példaértékű kollegalitással azt is hangsúlyozta, hogy Szabó Péter tervei alapján haladtak, ő irányította a munkát.

A témakörben való, ilyen mély megmerülés után, ennyi adat birtokában vajon lesz-e folytatása a műnek?

– Miután a levéltári területen megtörtént az összevonás, azóta rendszeresen érkeznek hozzánk múltkutatással kapcsolatos központi felkérések – válaszolt Aradi Gábor. – Tavaly például 1956 Tolna megyei vonatkozásait dolgoztuk fel kollégáimmal együtt. Hozzám egyébként amúgy is a huszadik század második felét követő időszak áll közel, az 1945 utáni korszak fordulópontjaival együtt. Éppen ezért jelenleg az 1957 utáni kollektivizálás, akkori megfogalmazás szerint a mezőgazdaság szocialista átszervezése dokumentumait rendszerezem. Ez a munka eltart egy jó darabig, akár a két év múlva esedékes nyugdíjazásomig is.

Frontnaplók, feljegyzések

A kötet – mely a Honvédelmi Minisztérium százszázalékos költségviselésével, a Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg – egy sajátos összeállítású forráskiadvány. Mint a fülszövegben olvasható, a tárgyalt események kronologikus sorrendjét követve, minden egyes fejezetét egy hadtörténeti feldolgozás, illetve a Hadtörténelmi Levéltárban és a különböző családi archívumokban őrzött korabeli hadiokmányok, személyes frontnaplók, visszaemlékezések, feljegyzések és sajtóhíradások alkotják. A kötet második felében katonai személyek harctéri szolgálatára koncentráló és második világháborús kitüntetéseiket is tartalmazó rövid életrajzok találhatók. A CD-mellékleten azon honvédek és munkaszolgálatosok adatait publikáljuk, akik az egykori vagy a jelenlegi Tolna megye településein, illetve Sárbogárdi és Pécsi járásokban születtek, és akik a 2. hadsereg kötelékében, a keleti hadszíntéren hősi halált haltak, hadifogságba estek, illetve nyomtalanul eltűntek 1942–1943 folyamán.