A szárított paprika sötét zsákban figyel, és várja az őrlést

A bogysziszlói kárász nem egy hal, hanem egy paprikafajta. Kéterű, vastaghúsú, zamatos fűszerpaprika, mely ételízesítésre és étkezésre – szalonnázáshoz – is kiváló. Nem durván, hanem jólesően csípős. Így jellemzi a növényt Tóth István, a falu polgármestere. S nemcsak mint a helyi hagyományok ismerője, menedzselője mondja ezt, hanem úgy is, mint gyakorló termelő.

A bogyiszlói hagyományokhoz a népművészet – népzene, néptánc, népviselet – éppúgy hozzátartozik, mint a paprikatermesztés. Két helyi fajta ismeretes. A fehér húsút főleg savanyítani szokták, a piros, a kárász, a fűszernövény. Tóth István ennek a fajtafenntartója. Szerződésben áll a Szentesi-Mag Kft.-vel, évi 3-4 kiló vetőmag előállítására. Dr. Füstös Zsuzsanna, a Szent István Egyetem tanára ellenőrzi ezt a fajtamegőrzési munkát minden évben. (A török hódoltság idején került ide ez a paprika.)

A megőrzés egyre fontosabbá válik, ugyanis a bogyiszlói paprika nagy részét már nem Bogyiszlón állítják elő. A Jászságban és Hatvan környékén nagyobb termőterületei vannak. A Tolna megyei faluban egyre kevesebben foglalkoznak vele. Az arányokat úgy szemlélteti Tóth István, hogy ha a háború utáni helyzetet, mondjuk, az 1947-es évet vesszük száz százaléknak, akkor most egy százalékon áll a Bogyiszlón történő fehérpaprika-termesztés. A kárásznál nincs ilyen drámai visszaesés.

A fűszerpaprika-előállítás bíbelődős kézműves munka. Ötszöri kapálással, háromszori szedéssel jár, felfűzve szárítást, válogatást, csipkedést, csumázást igényel. Ezért őrölve 3500 forint alatt nem adják kilóját. Sőt, emelni volna szükséges az áron, mert a napszám, ami sokáig 500 forint volt, most már 6-700 forint óránként, és növekszik a szárítás, az őrlés költsége is. A piacot viszont nem mindig hatja meg a minőség. Ha lehet kapni 2000 forintért olyat, amit a paprikakombájn úgy, ahogy leszedett, aztán futószalagon nagyjából lepucoltak, de beleőröltek itt-ott szárrészeket és beteg paprikákat is, s végül hirtelen leszárították, akkor azt veszik meg. És ha bejön a még olcsóbb kínai féltermék (szárított, de még nem őrölt), arra is akad vevő.

Az őröltetést egyébként a bogyiszlói termelők sem sietik el. Tóth István azt mondja: a szárított paprika sötét zsákokban figyel, és várja a sorsát. Mert frissen őrölve az igazi. Aztán folyamatosan oxidálódik, barnulgat minden oldalról, a boltok polcain és az otthoni fűszertartókban. Színt és aromát veszít. Úgyhogy ősszel csak egy részét őröltetik le, s ahogy fogy, télen, tavasszal következhet az újabb adag. Sok vele a tennivaló, macerás, de – a polgármester szerint – meghálálja, megéri a törődést.