Az önrendelkezés és szabadság iránti vágy vezérli őket

A madéfalvi veszedelemre emlékeztek vasárnap a Völgység fővárosában a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége szervezésében a helyi és környékbeli, valamint a vajdasági és erdélyi székelyek képviselői. A bonyhádi emlékezők az emlékparkban 2015-ben, a bukovinai székelyek letelepedésének 70. évfordulóján állított kopjafánál helyezték el koszorúikat a hősök és áldozatok tiszteletére. Az emléknapon Potápi Árpád János országgyűlési képviselő, nemzetpolitikáért felelős államtitkár mondott beszédet. Kiemelte, hogy emlékezni, fejet hajtani jöttek az őseik előtt, akik „254 éve a mai nap hajnalán haltak hősi halált Madéfalván. Azon a hajnalon odaveszett magyarságunk egy darabja.

Az értelmetlen halált halt mártírok – köztük nők és gyermekek – emléke azonban tovább él bennünk, utódaikban ” Majd a székelységről szólva így fogalmazott: „..a történelem viharai bárhogy tépázhatnak bennünket, bármilyen elnyomó hatalom próbál eltiporni, mi szilárdan helytállunk s képesek vagyunk megőrizni, amit felmenőink örökül hagytak ránk. Ha lehet így fogalmazni, ez a konokság, szívósság, a szabadság és önrendelkezés iránti olthatatlan vágy a székelység titka. Ez kovácsolt minket egységbe évszázadokkal ezelőtt és ennek köszönhetően tudtunk oly sok megpróbáltatás után fennmaradni a mai napig is.”

A bukovinai székelységet 1941 után Magyarországra telepítették, újabb vándorlásra, fájdalmas elszakadásra és ismételt újrakezdésére kényszerítve őket. „Ennek már több, mint 70 éve. Ahogy itt körbenézek, azt mondhatom, másodjára is otthonra leltünk. Megvetettük a lábunkat és fennmaradtunk” fogalmazott az államtitkár. A koszorúzást szentmise követte a madéfalvi áldozatokért a kismányoki Magyarok Nagyasszonya templomban.

Ezt követően felavatták a Lőricz Imre fafaragóról elnevezett dísztermet a szövetség székházában. A fafaragó mester és író a bukovinai Istensegítsről érkezett Tolna megyébe, és faragásaival és írásaival a bukovinai székelyek hagyományait ápolta. Kora délután közgyűlést tartott a szövetség.

A mádéfalvi veszedelemről dióhéjban

A székelység számára az állandó katonai szolgálat ellátása hosszú ideig kiváltságos helyzetet biztosított. 1763-ban a bécsi kormány előbb önkéntes, majd kényszerű adózás alá vetette őket, és a határőri intézmény bevezetését tervezte. Az ínség, nyomor és elkeseredettség nyomán lázadás tört ki, amely végül 1764. január elején az osztrák katonai igazgatás elleni tüntetéssel zárult. A január 7-re virradó éjjelen több száz embert mészároltak le a császári csapatok. Orbán Balázs szerint három, más források szerint két ágyúval tüzeltek a fegyvertelen alvók táborára. A falut minden oldalról felgyújtották. Ezért és az erőszakos katonasorozás következtében kezdődött meg a székelyek kivándorlása Moldvába, onnan Bukovinába, ahol öt falut alapítva telepedtek le. Ezek a települések: Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Istensegíts, Fogadjisten.