A társadalom minden tagjának van felelőssége

– A bűnmegelőzés közös érték, érdek és feladat – hangsúlyozta Soczó László bv.-ezredes, a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka, hozzátéve, hogy sokan úgy gondolják, kizárólag a rendőrségre, a polgárőrségre hárul ez a feladat, holott a társadalom minden tagjának felelőssége.

„A börtön nem kellemes lakóhely” – idézte Horatiust a parancsnok, hozzátéve, hogy ez természetesen az azóta eltelt kétezer évben sem változott, még ha többen hajlamosak is a „wellness”-börtön kifejezést használni, tévesen. A büntetés-végrehajtás feladata a fogvatartottak jogszerű, szakszerű, biztonságos és az európai normáknak megfelelő őrzése úgy, hogy elősegítsék a reintegrációt. Azt, hogy a szabadulást követően kevesebb legyen a visszaeső, és hogy minél többen illeszkedjenek vissza a társadalomba. Ennek eszközei a munka, a tanulás, és a fogvatartottakkal való érdemi foglalkozás.

Jelenleg 18 ezer fogvatartott él hazánk börtöneiben, és 98 százalékuk – a tényleges életfogytig tartó büntetésre ítéltektől eltekintve – előbb-utóbb szabadul, visszatér a társadalomba. Ezért nem mindegy, hogy milyen egészségi és pszichikai állapotban teheti ezt meg, vannak-e családi kötelékei, szerzett-e valamilyen szakmát, képesítést, van-e, lesz-e jövőképe a kinti életre.

Soczó László a szekszárdi intézetben zajló, úgynevezett költségvetési munkáltatásról is beszélt, illetve azt hangsúlyozta, hogy a munka mellett az oktatásnak, a képzésnek, ha lehet, még nagyobb szerepe és jelentősége van a bűnmegelőzés terén. – Azzal, hogy piacképes szakmákat – festő és szakács – szereznek a fogvatartottaink, esélyt teremtünk számukra egy jobb életre. Ezekben a szakmunkás-bizonyítványokban nem tüntetik fel, hogy azt a tanuló börtönben szerezte, így egyenlő esélyekkel pályázhatnak majd a munkerőpiacon – tette hozzá Soczó László.

A kapcsolattartásról a parancsnok elmondta, hogy a családi kötelékek fenntartása és erősítése rövid távon az intézetben elvárt normakövető magatartást, a fogvatartott kiegyensúlyozottságát segíti elő, hosszú távon pedig a bűnmegelőzéshez járul hozzá, hiszen nem mindegy, hogy a szabaduláskor a családi kapcsolatok megvannak-e, vagy nincs kötődés, és ezáltal segítség.

Az intézet parancsnoka a negatív tapasztalatokról is beszélt. Mint mondta, folyamatosan visszatérő problémát jelent, hogy kintről különböző tiltott tárgyakat próbálnak bejuttatni a fogvatartottak részére.

Kitért a középiskolások számára adott intézetlátogatási lehetőségre is, amely különösen akkor hatásos, és szakmai véleménye szerint akkor van igazán visszatartó ereje, amikor egy-egy fogvatartott meséli el, miként került a rácsok mögé.

Három éve bv.-pártfogók is foglalkoznak a fogvatartottakkal, valamint bevezették a reintegrációs őrizetet. Ezt az a fogvatartott kérelmezheti, akit az első bűncselekménye miatt ítéltek el, nem erőszakos bűntettet hajtott végre, és a kiszabott szabadságvesztés ideje legfeljebb öt év. Ők lábukon egy elektronikus távfelügyeleti eszközzel az otthonukban tölthetik a büntetésükből hátralevő utolsó félévet.

Előadását egy Senecától vett idézettel zárta a parancsnok, miszerint „Semmilyen szél nem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart”. Arra utalt ezzel, hogy a börtönben dolgozók akármilyen elhivatottan végzik a munkájukat, a reintegráció megvalósulásához a fogvatartott szándéka, akarata és tette is szükséges.

Előzetesben van a legtöbb fogvatartott

– A szekszárdi büntetésvégrehajtási intézet telítettsége jelenleg mintegy 130 százalékos. Országos viszonylatban ennél jobb és rosszabb arányok is vannak – ismertette a jelenlegi helyzetet Soczó László. Mint mondta, a fogvatartottakat nyolc–tíz fős nagy zárkákban, illetve két–három fős kis zárkákban helyezik el.

Közülük 70-75 százalék az előzetes letartóztatását tölti, 20 százalékuk jogerős ítélettel van a rácsok mögött, a fennmaradó hányad pedig elzárás miatt. A fogvatartottak között általában nyolc-tíz nő van, illetve 20-25 külföldi állampolgár.