Hazai ízeket kínáltak Kanadában

A százötven éves Kanadát ünnepelte a világ október elején, ennek részeként Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár kérte fel Makk Norbert és Bitner Gábor szakácsokat, hogy segítsenek lebonyolítani a Vancouverben élő magyarok vendéglátását. A több napig tartó fogadások, ünnepségek a Magyarok Házában zajlottak.

– Október 3-án, hetven fős vendégsereget láttunk vendégül, ők zömében étteremtulajdonosok voltak, amerikai, orosz, illetve kínai állampolgárok. – mondta Makk Norbert. – Magyar alapanyagokat vittünk magunkkal, szürkemarha-, bivaly- és mangalicahúst. Többféle ételt, finomságot készítettünk, sülten, pároltan, hideg előételként, a már említett húsokból. A második napon állófogadással vártuk a vendégeket, hideg előételekkel, finom falatkákkal. Több mint nyolcszázan fordultak meg azon a napon nálunk, ugyanis az utcáról bárki bejöhetett. A harmadik napon a Magyarok Házában gálavacsorát szerveztek a kint élő magyarok képviselőinek, közel százötven vendégnek. Ott volt a kanadai nagykövet, a főkonzul és több gazdasági vezető. A műsor is felemelő volt, hiszen operettet, cigányzenét, magyar táncdalokat hallgathattak a vendégek. Két kaposvári hölgy rétest is sütött, annak is nagy sikere volt. A negyedik napon a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjprogramban részt vevő egyetemistákat vendégeltük meg. 

Kimerítő volt számukra a négy nap, a teljes ételkínálatot a két szakács és néhány segítő készítette el, reggel fél 7-től éjfélig dolgoztak. A négynapos megfeszített munka után két hétig ismerkedhettek a környezettel, jártak a Sziklás hegységnél, a Csendes-óceánnál, és barátságokat kötöttek a kint élő magyarokkal.

– Az első napokban nagyon szenvedtünk, mert 9 óra az időeltolódás – folytatta Makk Norbert. – Hétfőn értünk oda, és péntek volt az első nap, amikor aludni tudtunk, ugyanis teljesen felborult a biológiai óránk. Ugyanakkor mindenért kárpótolt bennünket az a szeretet, amellyel a kint élő magyarok körülvettek bennünket. Az '56-os disszidensek közül már nem sokan élnek. Akik a '70-es években mentek ki, nagyon szépen, választékosan beszélték a magyar nyelvet. A fiatalok közül – a 3-4. generáció – már nem beszélnek ilyen jól magyarul, de a gyökereiket ők is ápolják. A Magyarok Házában minden hétfőn összejönnek, régi magyar filmeket néznek, együtt főznek, beszélgetnek. Az épületen, mely valamikor színház lehetett, több mint hetven éve ott leng a magyar zászló. A Magyar Diaszpóra Tanács elnöke, Ábrahám Tibor is nagy szeretettel fogadott bennünket.

Hogy hogyan élnek a kanadaiak, a kérdésre Makk Norbert elmondta, egészségesen táplálkoznak, nagyon odafigyelnek arra, hogy az alapanyag génkezelt-e. Csak kanadai árut vesznek, és hetente legalább háromszor halat esznek. A Csendes-óceán közelsége ezt lehetővé is teszi. A fiatalok előtt pedig nagy lehetőség áll, Kanada folyamatosan fejlődik, építkezik, keresik a jó munkaerőt.

Makk Norbert Bátaszéken él feleségével, Zsuzsival és kisfiával, az öt éves Mátéval. Mint mondta, családjukban nem volt jelen a vendéglátás, mint szakma. Ő tengerész szeretett volna lenni minden áron. Kisebb szülői ráhatással került a szekszárdi vendéglátóipari iskolába, majd mesterszakácsként Budapestre, később külföldre. A főzés otthon neki a kikapcsolódást jelenti, ilyenkor Mátéval (aki édesapja szerint ötévesen már jobban szeletel mint némelyik végzős tanuló) közösen készítik az ételeket. A család kedvenc ételei: a szilvás gombóc és a kocsonya.

– A Bodri Pincészet Optimus éttermében próbáljuk elvágni azt a köldökzsinórt, ami a rántott húst és a vendéget köti össze. Faluhelyen megkóstolhatják a saját receptúrából készülő ételeinket, a birtokon termő szarvasgombát – mondta Makk Norbert.