Díszvacsorát kaptak a szociális munkások

A Twickel Szőlőbirtokon tett látogatás után a Szász Étteremben szolgálták fel az étkeket a meghívottaknak: valamennyien elkötelezettjei annak a munkának, melynek célja a szekszárdi és Szekszárd környéki rászorulók nehéz sorsának enyhítése.

Bár a központ szakszerű munkája általános elismerésnek örvend, Tolácziné Varga Zsuzsanna intézményvezető méltató beszédében megjegyezte: az ilyen szívélyes megvendégelés nem megszokott számukra. Éppen ezért nagyra értékelik báró Twickel György gesztusát, amit a vezető ajándékkal, benne egy emlékplakettel is megköszönt.

„Édesanyám, Twickel-Zichy Mária Terézia grófnő, szociális munkásként és többek között Szekszárd város díszpolgáraként egész életében ugyanazokért a célokért fáradozott, amiért Szekszárd városának szociális munkásai is. Mindennapjait a környezetében élő rászorulókért való tevékeny felelősségvállalás motiválta. A szociális munka megbecsülésének növelését, a cselekvő szeretetre és gondoskodásra való figyelemfelhívást, közös felelősségvállalásunk megerősítését édesanyám példamutató örökségének tekintem.” – írta meghívó levelében a báró, aki lapunknak is készséggel nyilatkozott.

– Úgy érzem, ez a vendéglátás, mint szerény elismerés, megjár azoknak, akik nap mint nap a hátrányos emberek javára dolgoznak – hangsúlyozta báró Twickel György. – Amit látnak, amivel szembesülnek, a tragikus léthelyzeteket nem könnyű lelkileg feldolgozni. Ezért is gondoltam azt, hogy egy ilyen vacsora, a maga közös, kötetlen beszélgetéseivel, közérzetjavító hatással rendelkezik.

Emlékszem, édesanyám – aki mondhatni kollégája lehetne a mostani szociális munkásoknak – mindig emlékeztetett arra: családi hátterünket tekintve mi magunk ugyan szerencsés helyzetben vagyunk, de éppen ezért kell odafigyelni másokra, akiknek szerencsétlen sors jutott. Édesanyám ehhez azt is hozzátette: ha lehetséges, akkor ezeken az embereken segíteni kell. Ha valamit kapunk a sorstól, akkor illik adni is valamit!