Kína már a bérekkel is üti a hazai szintet

– Mi vonzotta Kína iránt, és mikor utazott először oda?

– Nem is maga Kína vonzott annyira, mint inkább a nagy rendszerek átalakulása, maga a folyamat, ami az átalakuló, feltörekvő Kínában is tetten érhető – válaszolt a vele készített interjúban dr. Matura Tamás. – Első ízben úgy tíz évvel ezelőtt volt alkalmam eljutni ebbe az országba.

– Mikor járt ott legutóbb? Érzékelhetőek rövid időtávon belül is a szemmel látható, jelentős változások?

– Évente többször is megfordulok arrafelé, nemrég tértem haza onnan legutóbbi utamról. Azt kell mondjam, hogy a városok küllemét akár félévente is dinamikus változások alakítják. Pár hónap, és a semmiből egy újabb felhőkarcoló emelkedik ki. Vagy gondoljunk arra: a 2010-as sanghaji világkiállítás időszakában négy metróvonalat adtak át a városban.

– Ön szerint mi a titka ennek a robbanásszerű fejlődésnek?

– Azt azért látni kell, hogy Kína egy viszonylag alacsony szintről indult. Onnan nem volt túl nehéz látványosan felemelkedni. De ehhez szükség volt a kínai mentalitásra, az ott élő emberek szorgalmára és vállalkozó szellemére. Ugyanakkor a kínai kormányzat a több évezredes hagyományoknak megfelelően stratégiában gondolkodik, hosszú távra és előre tervez. Ezzel együtt erőteljesen támaszkodik a szellemi háttérre, az Akadémiára, a szakterületi szakértőkre. 

– Viszont egyes elemzők szerint a három évtizedes töretlen gazdasági növekedés mára kimerítette tartalékait. Egyetért ezzel?

– Az közgazdasági alapvetés, hogy az elmúlt harminc évben követett kínai növekedési modell nem tartható a végtelenségig, egy idő után kifullad. Ám Kína előrelátó stratégiával bír, az új növekedési modellre való átállás jelenleg is zajlik. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy az eddigi befektetés- és exportorientált növekedés helyét átveszi a belső fogyasztáson alapuló növekedés. Látjuk, hogy a kínaiak jövedelme folyamatosan nő, a bérek már a magyar szintet ostromolják, és pár éven belül meg is fogják haladni. Tegyük hozzá, ez az útvonal nem veszélytelen, bele lehet csúszni az úgynevezett közepes jövedelmű országok csapdájába.

– Ezek szerint a gazdasági reformok terén Kína továbbra is éllovasnak számít. A gazdasági reformokkal meg lehet takarítani tartósan a politikai reformokat?

– A nyugati demokráciák szakértői évtizedeken át azt gondolták, hogy a nyugati történelmi tapasztalatokból tanulva a kínai középosztály is elkezd majd magának politikai jogokat követelni. Ma már mifelénk is sokan kritikusan tekintenek erre a nyugati szemléletre. A több ezer éves konfucianizmus természetesnek tartja azt, hogy egy erősen hierarchizált elit vezeti az országot. Az elkövetkező évtized nagy kérdése az, hogy a viszonylagos jólétbe született, új generáció beilleszkedik-e ebbe a létező hierarchiába, avagy éppenséggel demokratikus folyamatokat indít majd útjára.

Valóban totális kommunista diktatúra?

– Szó sincs arról, hogy Kínában totális diktatúra lenne! – emelt óvást a minősítés ellen dr. Matura Tamás. – Totális diktatúra például Észak-Koreában van. Az nem vitás, hogy Kínában autoriter – azaz tekintélyelvű – berendezkedés uralkodik, tehát demokráciának sem nevezhetjük. Nem írhat meg bármit az újság, nem tehet az ember azt, amit csak szeretne. Kína sokat tanult a magyarországi, rendszerváltás előtti időszakból, az „Aki nincs ellenünk, az velünk van” kádári konszolidációs attitűdből. Amennyiben a kínai ember távol tartja magát a vezetés szerint az ország érdekeit sértő politizálástól, ha „nem ugrál”, akkor bármit elérhet mindennapi életében, akár dollármilliomos is lehet. Persze, ha valaki megkérdőjelezi a párt uralmát, akkor különböző fokozatú retorziók érhetik. Ám hangsúlyozom, Kína nem Észak-Korea – tette hozzá az előadó.