A német önkéntesek családfájának is van magyar ágacskája

Anna Arweiler a Német Szövetségi Köztársaság egykori fővárosában, Bonnban született húsz esztendeje. De nem ott nőtt fel, hanem az 1990 óta új főváros, Berlin mellett. Édesanyja magyar, ám vele gyermekkorában kizárólag németül beszélt. Viszont a rokonok révén elsajátította az anyai ősök nyelvét is. Érettségi után világot szeretett volna látni, választása Magyarországra esett. Amikor idén januárban Szekszárdra, a Comenius Általános Iskolába érkezett, azt nyugtázhatta, hogy honfitársa, egy ugyancsak német és szintén húszéves fiatalember több mint négy hónapja szolgál az intézményben. Ráadásul a magyarnál is magyarabb keresztnévvel.

– Zsombor Vencel Sonnevend vagyok – szólt a bemutatkozás. – Berlinben születtem, de most Rostockban, ebben a tengerparti városban lakom. Érettségi után én már Németországban is önkéntes szolgálatot vállaltam, egy rádiónál. Megtetszett ez a munka, ezért döntöttem úgy, hogy folytatom Magyarországon. Hogy miért éppen itt? Mert a nagyapám magyar és sok rokonom van Magyarországon. Szeretném jobban átlátni a családfámat.

– Én is részben a magyar nyelv miatt jöttem ide, hogy tudásomat magasabb szintre fejlesszem – tette hozzá Anna. – De az is fontos számomra, hogy erősítsem magyar önazonosságomat. Amikor itt az iskolában találkoztam Zsomborral, kiderült, hogy mindkettőnknek van családi kapcsolata Magyarországgal.

A két fiatal egymással akár magyarul is beszélgethetne, de azért kettejük között a német járja. Zsombor egyébként – ellentétben Annával – érkezésekor még nem tudott magyarul, de a Szekszárdon töltött, eddigi hét hónap alatt már remekül elsajátította az alapokat. Azt talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy mindketten otthonosak az iskola egyik fő profiljának számító angolban is: így tehát ezen a nyelven értekeznek a kisdiákokkal, fejlesztve utóbbiak nyelvtudását. A legfontosabb misszió azonban, ami valamennyi európai önkéntes szolgálat lényege: a kultúraközvetítés, a gyermek felügyeletének mindennapjaiba ágyazva.

– Nagyon megkedveltem a várost – mondta Zsombor, aki egyébként a kirándulás lelkes híveként már bebarangolta az országot és csak úgy mellékesen a kisujjában van Európa földrajza. – Szép és csendes. Különösen tetszik a dombvidék, rajtuk a szőlőkkel. A helyi bor is ízlik!

– Az iskolának köszönhetően gyermekek között lehetünk, olyanokkal, akiknek segíthetünk – folytatta Anna, aki a berlini Humbold egyetemre készül. – Mint önkéntesek, sok emberrel, sok fiatallal és sok baráttal ismerkedtünk meg, nyugtáztuk a különbözőségeket és a hasonlóságokat. Hasznunkra válnak ezek a tapasztalatok.

Mindketten egészen biztosak abban, hogy pár éven belül ismét visszatérnek Magyarországra és nem hagyják ki életük emlékezetes időszakának helyszínét, Szekszárd városát sem. Nem udvarias ígéretekről van szó: a Comenius egykori külföldi önkéntesei rendszeresen felkeresik az intézményt. Például a tavaly itt szolgált két fiatalt a jövő hónapban látja vendégül az iskola.